Minden az utcákon történik – India
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
Sokszor merész vállalkozásnak tűnik az indiai városokban gyalogszerrel közlekedni… A turistákat magánbuszokkal szállítják a műemlékekhez, a merészebb utazók riksában vagy tuk-tukkal közelítik meg a látnivalókat, miközben a járművekből nézik az utcák kaotikusnak tűnő forgatagát.
Az igazi kihívást a gyalogos közlekedés jelenti, így élhetjük meg az utcai életérzést. A sétához megfelelő zárt cipő szükséges, hiszen az utakon hihetetlenül sok a szemét, amely kisebb-nagyobb esőzéskor a vízzel elkeveredve hömpölyög a csatornákat nélkülöző utcákon.
A szemét fogalma Indiában más, mint nálunk. Ott minden annak minősül, ami pillanatnyilag nem kell, így dobják el a gyerekek a csokipapírt, az élelmiszerek csomagolását, a nylonzacskókat. Persze régen is eldobálták az emberek a szemetet, csak akkor még azok lebomlók voltak, főleg zöldség-, gyümölcshulladékok, vagy éppen textilmaradékok. A köztisztasági hivatal szerepét a városokban szabadon kóborló szent tehenek, és a piacok felett köröző madarak és a mindig éhes majmok látták el. Mára a hulladék összetétele igencsak megváltozott, a tehenek hosszasan turkálnak ennivaló után, a szemét meg csak gyűlik, és sok esetben a folyókban köt ki.
Az utcakép nagyon színes, a nők gyönyörű helyi viseletben, szárikban jönnek-mennek, vásárolnak az utcák két oldalán lévő kis boltokban. Betérni nem tudunk a boltba, hiszen az csak pár négyzetméter, tele áruval, a tulajdonos papírt vagy egyéb szerény ülő alkalmatosságot helyez a bolt elé a vásárlók számára. A vevőknek a boltos készségesen bemutatja akár az üzlet egész kínálatát, legyen az ruha, anyag a szárihoz, edény, cipő. A helyiek nem sietik el a vásárlást, gondosan válogatnak a portékák között, hiszen nagyon kevés pénzből gazdálkodnak az ilyen helyen vásárló emberek.
Ha egy nagyobb üzletbe tévednénk be, akkor szigorúan cipő nélkül kell bemenni a helyiségbe. Vannak olyan emberek is, akiknek nem telik üzlethelyiségre, ők az utcán árulnak, sokszor megküzdve a szent tehenek és a rafinált majmok mohóságával, amelyek a leggondosabb figyelem mellett is el-elcsennek egy-egy banánt. A szegény emberek számára is megfizethető szolgáltatásokat az utca kövezetén vagy leterített ponyván láthatjuk. Így vágja a hajat a fodrász, borotvál a borbély, jósol a jövendőmondó, de a fogászati „szakkezelések” is így vehetők igénybe. Bár a protézisek széles választéka látható, az elavult fogászati eszközök látványa és a higiénia hiánya sem tudja eltántorítani a pácienseket.
Különféle kézműipari munkákkal is találkozhatunk sétánk során, fafaragók, kovácsok, fazekasok, textilfestők, bútorkészítők termékeivel. Nagyon sok a mozgó árus, akik portékájukkal rohamozzák meg a járókelőt, hogy eladjanak neki valamit. Sokszor az életüket kockáztatják pár rúpiáért, befutnak az autók közé vagy éppen a buszokra szállnak fel.
Az indiai utcák tele vannak jó és kellemetlen illattal egyaránt, az egyik ilyen a sütőolaj szaga, amely belengi a buszállomások, hindu templomok környékét, piacokat. Tulajdonképpen egy turista számára is finom fánkok és egyéb péksütemények sülnek az olajban, fogyasztásuk „biztonságos”, mivel a forró olaj megöli a kórokozókat, csak az olaj „ki tudja hány éves koráról” kell elfeledkezni. Számos olcsó kisvendéglő várja az éhes embereket. Étkezés közben a konyha is megtekinthető, hiszen sok helyen az utcán főznek és mosogatják el az edényeket. Nagyon sok tulajdonos válna munkanélkülivé, ha a magyar Nemzeti Népegészségügyi Központ ellenőrizné a körülményeket. Az ételek azonban ízletesek és jó fűszeresek, a fűszerezés az egészség megőrzését is szolgálja.
Van, akinek lakása is maga az utca, összetákolt kalyibák vagy éppen „lakatlan”, felhasználásra váró csövek jelentik a lakhatást.
A mindennapi élet eseményei is kiköltöznek az utcákra. Ennek oka például a fürdőszoba hiánya. Ott mosnak hajat, ott mosakodnak az emberek a munka után.
Az aranyművesek utcájának csatornájánál emberek szedik ki a szennyet, és próbálják kimosni a munkások mosakodása után odakerült aranyszemcséket.
Gyerekeket nem nagyon látunk játszani az utcán Indiában, mivel keményen be vannak fogva a munkába. Árusítanak, gyűjtögetik a szent tehenek után visszamaradt trágyát a főzéshez, vagy éppen az utolsó korty után több kis maszatos kéz is nyúl felénk, hogy megkaphassa a PET-palackot, amit összegyűjtve potom összegért újrahasznosítóknak adnak el, hogy jogging vagy valami más készüljön belőle. Nagyon sok a kéregető, a beteg ember, akiknek a napi megélhetését jelentik a helyiek filléres adományai. A turisták az első alkalommal adakoznak, de hamar rájönnek, hogy az összes rászorulón nem lehet megsegíteni…
Feladat
Indiáról készült az alábbi keresztrejtvény. Oldd meg!
- Az indiai Szilícium-völgy központja
- A 6–10. század között Indiából …….. csoportok indultak Európába az éhínségek elől.
- A multinacionális vállalatok az …….. munkaerő miatt telepítik Indiába a gyáraikat.
- Ez a nyelv is hivatalos az országban
- Ilyen iparágnak van exportálható mennyiségű nyersanyaga is Indiában
- India angol gyarmat volt, a „…….. ékköve”.
- Ugyan a lakosság nagy százaléka a napi 2-3 dollár jövedelem alatt él, de India nagy lépéseket tesz a …….. kutatás-fejlesztés terén.
- Nagy sűrűségű hálózaton, nagy tömegeket szállító közlekedési eszköz, amely a legtöbb munkaerőt foglalkoztatja.
Mely szó rakható ki a sárgával kiemelt oszlop betűiből?
Erre is használhatjuk a teheneket: ………………………………………………………….
A feladat leírása (letöltés)
A feladat megoldása (link)
