A Danakil-mélyföld sókincse – Etiópia
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
A Danakil-mélyföldre látogatunk el. A mintegy 200 000 km²-nyi terület 120 m-rel fekszik a tenger szintje alatt. Egykor a Vörös-tengerhez tartozott, de közel 3000 évvel ezelőtt a vulkáni működések során elzáródott a tengertől, és a tóvá alakuló süllyedék vize lassan elpárolgott. A bepárlódás hatására vastag kősó- és kálisórétegek halmozódtak fel a területen. A Danakil-mélyföld legalacsonyabban fekvő része a Karum (Assale)-tó, amely szegélyén jelenleg is folyamatos a sókiválás. A tó vizének sótartalma 433 g/kg, pH-ja 1,7, ezzel a Föld jelenleg ismert legsósabb tava.
A sót az afar törzs tagjai termelik ki nagyon egyszerű szerszámokkal. Hosszú rudakkal felfeszítik a sóréteget, majd egyforma téglalapokra formálják. Az embereknek sokszor egy palack víz jut egész napra, pedig a Föld legmelegebb évi átlaghőmérsékletű helyén dolgoznak napi 8-10 órát is akár. A napi hőmérséklet meghaladhatja a + 45 °C-ot is.
A kész sódarabokat tevékre kötözik, egy-egy állatra akár 40 kg sót is felraknak. A tevekaravánok hosszú, tömött sorban kapaszkodnak fel a Danakil-mélyföldről az Etióp-magasföld peremére, hogy Mekelében eladják a sót és egy kevés bevételhez jussanak a szerény megélhetésükhöz.
Feladat – Só show a Föld körül
Olvasd el a sólelőhelyekről szóló leírásokat, és párosítsd azokat a megfelelő képpel és országnévvel!
Leírások
Parajdi sóbánya – A földalatti sóbányászat 1762-ben kezdődött. Akkoriban a kitermelt sót bivalybőrben lovakkal húzták a felszínre. Itt van Európa egyik legnagyobb kősókészlete. A sóhegy mélyén lévő hatalmas bányaterem a gyógyulni vágyóknak és a turistáknak is nagy élmény játszótereivel, ökumenikus kápolnájával.
Wieliczkai sóbánya – A 13. századtól kezdve folyamatosan működött, Európa egyik legrégebbi és legtovább működő bányája volt. A sótelepek a miocén korban keletkeztek. A bánya fénykorában több mint 2000 ember fejtette a sót, amely fontos volt a bőrök színezésénél, élelmiszerek tartósításánál, a pénz megjelenése előtt fizetőeszközként is szolgálhatott. A túra során a turisták közel 2 km-es útszakaszt járhatnak be 135 m mélyen a felszín alatt. A bánya igazi nevezetességei a Szent Kinga-kápolna, a bányászok által sóból faragott szobrok, csillárok, az „Utolsó vacsora” remekműve.
Holt-tenger – Sókiválás látható a Föld legmélyebb pontjánál. A só valójában egy lefolyástalan tó partján vált ki. A területen kivált sóból sok ásványi anyagot (brómot, magnéziumot stb.) vonnak ki a vegyiparhoz. A tóban való lebegés különleges élmény, még úszni nem tudóknak is!
El Sod – Egy vulkáni kráterből folyik a só kitermelése. A borana törzs tagjai merülnek bele az igen magas sótartalmú vízbe, csak az orrukat és a fülüket tömik be műanyag zacskóba csomagolt föld vagy fadarabbal. A sós víz annyira agresszív, hogy kimarja bőrüket, vakságot okoz. A fekete színű, magas sótartalmú iszapért merülnek le nap mint nap a férfiak a krátertó vizébe. A környéken az állattenyésztő boranáknak ez a legfőbb megélhetési forássa.
Aknaszlatina – A valaha működő sóbányák helyét hatalmas felszín beszakadások jelzik. Ma már nem bányásznak sót, mivel a területen több bányarész is beszakadt veszélyeztetve a település házait. A sóbányából kiszivárgó sóoldat a Tisza vizének jelentős sókoncentráció növekedését is okozta.
Aveiro – Ez a város lett az ország egyik legnagyobb só előállítója. 1950-es években több mint 250 sólepárló medencét alakítottak ki. Ezekbe a medencékbe, szalinákba most is tengervizet engednek, és a nap idővel elpárologtatja a bennük lévő vizet, és az így visszamaradt sót értékesítik mind a mai napig.
Hallein sóbánya – Itt már a kelták 400 évvel időszámításunk előtt sót termeltek ki. A bánya meglátogatása során lecsúszhatunk a bányászok egykor használt közlekedési eszközén, tutajozhatunk a Salzach folyó által táplált földalatti tavon, megcsodálhatjuk Szent Rupert oltárt, aki a helyi bányászok védőszentje. A bányában „határátlépés” is van a föld alatt a túra során.
Bo Klua – A hely neve, amit meglátogatunk, annyit jelent: jó só. Két kút található a faluban, amiből a nagy sótartalmú talajvizet nyerik. Ezután a vizet nagy wok-szerű edényekbe helyezik, és forralva párologtatják addig, amíg az edény alján tiszta sót nem kapnak. A nap 24 órájában „főzik” a sós vizet, teljesen hagyományos módon még ma is. A két kútból napi kb. 60 kg sót tudnak kinyerni.
Kusamba – A tengerből a helyiek vödörben vizet hoznak, majd ráöntik a fekete homokra, a nap hatására rövidesen megjelennek a sókristályok. Majd összegereblyézik a homokot, kosarakban beviszik egy kis házba, ahol a nők elválasztják a homokot a sós víztől. Majd a házon kívül kimélyített fahasábokba, vagy fekete lapokra rakják, és rövid időn belül már összegyűjthetik az értékes „fehér aranyat”.
Halál-völgy – Ezen az Ördög golfpályájának nevezett területen eredetileg egy tó vize hullámzott, az utolsó 2000 évben a vize elpárolgott, vastag sóréteget hagyva maga után. Egyes helyeken a felszín egy felszántott mező benyomását kelti, míg máshol sokszöges elválású sóformák láthatók. Az előbbin a járkálás igencsak bakancsszaggató az éles sókristályok miatt.
Országnevek
- A. Portugália
- B. Románia
- C. Ukrajna
- D. Lengyelország
- E. Izrael
- F. Etiópia
- G. Thaiföld
- H. Indonézia
- I. Ausztria
- J. USA
Képek
A feladat részei – leírások (letöltés), országnevek (letöltés) és képek (egyben – letöltés, képenként –letöltés)
A feladat megoldása (link)
