Bevezető gondolatok
Hosszú várakozás után január utolsó napján megjelent a módosított Nemzeti alaptanterv a Magyar Közlöny 2020. évi 17. számában és néhány héttel később nyilvánosak lettek a ráépülő általános iskolai és gimnáziumi kerettantervek is. Jelen tanulmány célja nem elsősorban a Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek részletes elemzése, hanem sokkal inkább azoknak a változásoknak a kiemelése, amelyek az elkövetkezendő években meghatározzák a földrajzoktatás lehetőségeit. A cikk szerzői szeretnék felhívni a figyelmet a NAT bevezető, általános részében megfogalmazottakból adódó kihívásokra, kedvező és kedvezőtlen változásokra. Emellett bemutatják a földrajz tantárgy tartalmával és fejlesztési céljaival kapcsolatban a Nemzeti alaptantervben és a kerettantervekben megfogalmazott elvárásokat, ezeknek a hagyományokra épülő, illetve azoktól eltérő újszerű vonásait, a fejlesztés új hangsúlyait. Segítséget kívánnak nyújtani az új szabályozó dokumentumok közös értelmezésében, a változások hátterének és következményeinek feltárásában.
A Nemzeti alaptanterv földrajzos szemmel
Számunkra természetesen a Nemzeti alaptanterv földrajzi vonatkozású dokumentumrészei a legfontosabbak, de a dokumentum általános célkitűzésekkel, elvárásokkal foglalkozó bekezdéseit átolvasva – ahol az óraszámokkal is szembesültünk – érdemes az óraszám sajnálatos csökkenése mellett néhány egyéb változást is kiemelnünk.
Fontosak, időszerűek, a földrajzi dokumentumrészekben is alapvető törekvésként tetten érhetők az I.1.2. „Egységesség és differenciálás, módszertani alapelvek” fejezetben megfogalmazottak, amiből csupán a bevezető gondolatokat idézzük: „Az aktív tanulás a tanulónak a tanulási tevékenységekben történő részvételét hangsúlyozza. A tanulási tevékenység legfőbb célja olyan tanulói kompetenciák fejlesztése, amelyek lehetővé teszik az ismereteknek különböző helyzetekben történő kreatív alkalmazását. A tevékenységekre épülő tanulásszervezési formák segítik a tanulót a tanulási eredmények által kijelölt ismeretek megszerzésében, és ezen keresztül a kompetenciák fejlesztésében.” Mindez a mindennapi tanítási gyakorlatot nagy kihívások elé állítja, hiszen az aktív tanulást lehetővé tevő módszerek igen időigényesek.
Ugyanakkor – ahogy az már korábban, a vitára bocsátott változat esetében megjelent – sajnos újabb óraszámcsökkenés következett be a földrajz (és a természettudományos tantárgyak) esetében. Ez most a gimnáziumi földrajzoktatást érintette, a 9. és a 10. évfolyamon a korábbi összesen 4 óra helyett csak 3 óra jut tantárgyunk oktatására. Az óraszámfelosztás alapján az gondolható, hogy a csökkenés csak a 10. évfolyamot érinti, de a valóságban ez nem így van. A változás természetesen kihat a teljes gimnáziumi földrajzoktatásra és a megszokott tananyagelrendezés (9. évfolyam természetföldrajz, 10. évfolyam társadalomföldrajz) teljes újragondolását igényli. A már korábban lecsökkent általános iskolai óraszámok tükrében különösen fontos, hogy építhessünk a környezetismeret és a természettudomány tantárgyakra, amelyek jelentős arányban tartalmaznak földrajzi témákat. Saját tanítási tevékenységünk megtervezésekor tudatosan kell építeni ezekre a tartalmakra a magasabb évfolyamokon is.
Az viszont egyértelműen kedvező változás, hogy a 11. évfolyamon megteremtődött a földrajzoktatás lehetősége. Erről ezt olvashatjuk a rendeletben (Melléklet I. Rész I.2.1. pont): „A természettudományos ismeretek és kiemelten a matematikai, természettudományos, mérnöki-műszaki és informatikai (a továbbiakban: MTMI) készségek fejlesztése érdekében a gimnáziumban a 11. évfolyamon azon tanulóknak, akik nem tanulnak emelt óraszámban vagy fakultáción természettudományos tantárgyat, egy jelenségek vizsgálatán alapuló, komplex szemléletmóddal oktatott, a természettudományos műveltséget bővítő tantárgyat kell felvennie, illetve a fenti elvek mentén oktatott természettudomány integrált, fizika, kémia, biológia, földrajz moduljai közül az egyiket heti két óra időkeretben”.
Változás a korábbi alaptantervekhez képest, hogy a földrajz elvesztette ugyan önálló műveltségterületi létét, de nem olvadt bele egyik tudásterületbe sem, hanem a hagyományos természettudományos kapcsolat fennmaradása mellett önálló részterület lett. Ezt tükrözi a tanulási terület elnevezése is: természettudomány és földrajz. Ezzel megerősödött és általánosan elfogadottá vált a földrajznak a tudományterületeket összekapcsoló, integráló szerepe, amit az is alátámaszt, hogy ismeretrendszerében a természettudományi és a társadalomtudományi tartalmak közel azonos súllyal jelennek meg. Ezzel talán elhárult az a korábbi fejlesztések során többször is felvetődött elképzelés, hogy külön műveltségi területben kapjanak helyet a természet- és a társadalomföldrajzi tartalmak.
Ha végigolvassuk az általános elveket leíró bevezető részt, feltűnik, hogy átalakultak a kulcskompetenciák, és azok általános kompetenciák elnevezéssel jelennek meg. Számuk a korábbi kilencről hétre csökkent, és tartalmuk is jelentősen változott. Az általános kompetenciák jellemzői, hogy kizárólagosan egyik tanulási területhez sem köthetők, hanem – változó mértékben és arányban ugyan –, de minden tantárgy tanulási-tanítási folyamatába beépülnek, így meg kell jelenniük a földrajz tanításában is. Az új fejlesztési feladatok és hangsúlyok szükségessé teszik az eddigi tantárgyi fejlesztési feladatok átgondolását és átalakítását. A természettudományos és technikai kompetencia a módosított alaptantervben nem jelenik meg önállóan. Ennek oka, hogy ezek a feladatok alapvetően egy tanulási területhez (természettudomány és földrajz) kötődnek, és megvalósításuk is ezekben lehet releváns elvárás. Ezért a fejlesztési feladatokat is az ide kapcsolódó tantárgyak alaptantervi és kerettantervi elvárásaiban találjuk meg. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy egyes – korábban ide tartozó – fejlesztési elvárások beépültek más fejlesztési területekbe, például a matematikai, gondolkodási kompetenciákba vagy a digitális kompetenciákba.
Földrajzoktatás a Nemzeti alaptantervben
Ezek után vizsgáljuk meg a Nemzeti alaptantervben megjelenő, a földrajzoktatással kapcsolatban megfogalmazott elvárásokat! A korábbi alaptantervekhez hasonlóan most is megfogalmazták a földrajzoktatás alapelveit, általános céljait. Ebben a bevezető részben a korábbi tantervekhez képest nagyobb hangsúlyt kapnak olyan feladatok, mint a saját tevékenységeken, a köznapi megfigyeléseken és tapasztalatokon alapuló földrajztanítás, a természeti-környezeti és a társadalmi-gazdasági folyamatok szintézise, a jelen eseményeire épülő folyamatértékelés, a problémamegoldás és a jövőképalkotás. A földrajzoktatás szerepével kapcsolatos legfontosabb üzenet az alábbi idézettel foglalható össze: „A földrajz szemléletformáló, szintetizáló tantárgyként olyan, a hétköznapokban használható ismereteket, eszközöket, módszereket ad a tanuló kezébe, amelyek segítik a tájékozódást egyre összetettebbé váló világunkban, és hozzájárulnak ahhoz, hogy felnőtt életében felelős, környezettudatos, aktív állampolgárrá váljon”.
Az alaptanterv sajátos szerkesztési vonása, hogy a két oktatási szakasz (a 7–8. és a 9–10. évfolyam) jellemzőit, sajátos vonásait egymás után mutatja be. Elsőként a tantárgy tanításának specifikus jellemzőit veszi sorra a 7–8. évfolyamon, majd a 9–10. évfolyamon. Ezt követően ugyancsak így veszi sorra az egyes oktatási szakaszok témaköreit és végül a tanulási eredményeket. Ez abból a szempontból jó, hogy összevethetők az egymást követő oktatási szakaszok elvárásai, de megnehezíti az egyes oktatási szakaszok belső összefüggéseinek teljes átlátását.
Az alaptantervben folytatódott az a tartalmi és szemléleti átalakulás, amely az 1995-ös NAT-tal kezdődött meg a földrajzoktatásban. Az eddigi eredmények megtartása mellett ugyanakkor új vonások is megjelentek. Ilyen új vonás, hogy a térszemlélet fejlesztésének hagyományos logikájával szakítva a 7–8. évfolyam földrajzi tananyaga a tartalmakat a közelitől a távoli felé, azaz a közvetlen lakóhely (település) felől Magyarország, a Kárpát-medence földrajzán keresztül a kontinentális, majd végül a globális folyamatok felé haladva mutatja be. Ennek indoka, hogy így a tanulók számos, a későbbi tanulási folyamatok szempontjából alapvető jelentőségű földrajzi fogalmat a közvetlen környezetükben történő megfigyelés, tapasztalatszerzés alapján ismerhetnek meg. Ez a tananyagelrendezés elősegíti a természettudomány tantárgyban tanultak hatékonyabb beépítését és elmélyítését is. A földrajzi ismereteket a tipikus természet- és társadalomföldrajzi folyamatokra, összefüggésekre fűzi fel, középpontba állítva a földrajzi eredetű problémák komplex bemutatását. Ezen tartalmi átszerkesztés vélhetően a hazánk földrajzával kapcsolatos ismeretek megalapozottabb elsajátítását teszi lehetővé.
A 9–10. évfolyam – a korábbi tantervekhez hasonlóan – a természeti és társadalmi környezet folyamataival, összefüggéseivel, kölcsönhatásaival foglalkozik. A 9. évfolyamon a hangsúly a geoszférák természeti folyamatainak, törvényszerűségeinek, illetve az ezekből eredő veszélyek és kockázatok felismerésére és ezek társadalmi-gazdasági vonatkozásaink összefüggéseire helyeződik. Az óraszámok változása miatt a 9. évfolyamon társadalomföldrajzi tartalmaknak is meg kell jelenniük. A 10. évfolyamon a 21. század társadalmi és gazdasági folyamatainak, illetve az azokat befolyásoló tényezők szerepének bemutatása jelenti a földrajzoktatás fő célját. A középiskolában a korábbi alaptantervhez képest kisebb hangsúlyt kapnak a regionális földrajzi tartalmak. Ennek az az oka, hogy az általános iskolában ilyen szemléletben történik a tananyag feldolgozása, és erre építve, de más elvek alapján célszerű a földrajzi ismeretek bővítése a középiskolában. Szerepet játszott a döntésben az időkeret csökkenése is. Ezeknek köszönhetően a súlypont az általános társadalmi-gazdasági folyamatok összefüggéseinek bemutatására helyeződik. Ezt a koncepciót tükrözi a témakörök oktatási szakaszonkénti elrendeződése is. A tartalmi átstrukturálás másik hozadéka, hogy nőtt a tananyag-elrendezés linearitása, csökkent a tartalmak ismétlődése, ami – tekintettel a szűk időkeretre – mindenképpen fontos szempont.
Az egyes oktatási szakaszokhoz kapcsolódó témakörök a NAT-ban
Az alaptanterv a feldolgozandó témaköröket fejlesztési területekhez kapcsolja, és az egyes fejlesztési területekhez fogalmaz meg az adott oktatási szakasz végére elérendő tanulási eredményeket. Ennek köszönhetően az egyes témakörök tartalmi, szemléleti és – bizonyos szempontból – módszertani jellemzőire a fejlesztési területekhez megfogalmazott tanulási eredmények alapján következtehetünk. Az egyes témák módszertani megközelítéséhez a javasolt tevékenységek adnak segítséget. Van két olyan fejlesztési terület (a földrajzi gondolkodás, valamint a földrajzi tartalmú információszerzés és -feldolgozás, digitáliseszköz-használat), amelyek nem köthetők konkrét témakörhöz, az ezekben megfogalmazott eredménycélok elérése az egész oktatási szakaszon átívelő feladat.
A fejlesztési területek és a témakörök kapcsolata a NAT-ban
Új fogalomként jelenik meg a köznevelést szabályozó hazai oktatási dokumentumokban a tanulási eredmény, ami az európai oktatásfejlesztésben a 2000-es évek eleje óta használt. A fogalmat az Európai Parlament és Tanács ajánlása így határozta meg: „tudás, készségek, felelősség és autonómia szempontjából meghatározott megállapítások arra vonatkozóan, hogy a tanuló egy tanulási folyamat befejezésekor mit tud, ért és képes elvégezni, függetlenül attól, hogy hol, hogyan, mikor szerezte meg ezeket”. A tanulási eredményekben való gondolkodás új szemléletet is tükröz, mert a súlyt nem a tanítási-tanulási folyamat szabályozására (mit, milyen sorrendben és hány órában tanítsunk), hanem a mindenkitől elvárható eredményre helyezi, így nagyobb szabadságot hagy a pedagógusnak a tanítási-tanulási folyamatok helyi igényekhez igazítható megtervezésében. A tanulási eredmények nemcsak az ismeretekre vonatkozóan fogalmaznak meg elvárásokat, hanem az ismeretek alkalmazásának képességére, a tanuláshoz való viszonyra (attitűd) és az önálló, autonóm tanulási tevékenységre vonatkozóan is. Ezekre találunk példákat a földrajz kerettantervben is:
- ismeret: „ismeri a kőzetburok folyamataihoz kapcsolódó földtani veszélyek okait, következményeit, tér- és időbeli jellemzőit, illetve elemzi az alkalmazkodási, kármegelőzési lehetőségeket, magyarázza a monetáris világ működésének alapvető fogalmait, folyamatait és azok összefüggéseit, ismer nemzetközi pénzügyi szervezeteket”.
- képesség: „összehasonlít, illetve komplex módon, problémaközpontú megközelítéssel vizsgál pl. hazai nagytájakat, tájakat, régiókat, településeket; pénzügyi lehetőségeit mérlegelve egyszerű költségvetést készít, értékeli a hitelfelvétel előnyeit és kockázatait”.
- attitűd: „tudatában van a személyes szerepvállalások értékének a globális vízgazdálkodás és éghajlatváltozás rendszerében; érdeklődik más országok földrajzi jellemzői, kultúrája, hagyományai iránt”.
- autonómia: „társaival együttműködésben old meg földrajzi témájú feladatokat, képes a tudásmegosztásra; képes földrajzi ismeretei önálló bővítésére és rendszerezésére”.
A földrajz kerettantervek
A Nemzeti alaptanterv a köznevelés általános célkitűzéseit, fejlesztési feladatait és az egyes tudományterületek (műveltségterületek) fő tartalmi kereteit határozza meg. Az erre épülő kerettantervek ültetik át a tanítási-tanulási folyamatba az alaptantervben meghatározott elvárásokat. Ezért jóval konkrétabb útmutatást tartalmaznak a pedagógusok számára, és megteremtik a helyi tantervek kialakításának kereteit. A kerettanterveket a földrajz esetében a 7–8., a gimnáziumok 9–10. és új elemként a 11. évfolyamára készítették el. A hat- és nyolcévfolyamos gimnáziumok számára korábban sem készült külön kerettanterv, illetve ha volt ilyen, az lényegesen nem tért el a 7–8. és 9–10. évfolyam tanterveitől. Külön kerettantervek elkészítését az azonos óraszámok és a korábbiaknál több lineáris vonást hordozó új kerettantervek sem teszik szükségessé. A kerettantervek tananyagának összeállítása lehetővé teszi, hogy maradjon idő az ismeretek elmélyítésére, rendszerzésére és a helyi igényeknek, képzési-szervezési sajátosságoknak megfelelő differenciálásra is.
A kerettantervek az egyes oktatási szakaszra jellemző általános célkitűzések megfogalmazásával kezdődnek és minden esetben kiemelik az adott képzési szakasz fő fejlesztési-tartalmi céljait. Ezt követően felsorolják azokat a konkrét fejlesztési feladatokat, amelyek a földrajzi gondolkodás, valamint a földrajzi-környezeti tartalmú információszerzés és -feldolgozás, a digitális eszközhasználat készségének fejlesztését segítik és minden témakör feldolgozásához kapcsolódnak. Ezek azok a fejlesztési területek, amelyek kiemelt szerepére már a Nemzeti alaptanterv elemzésekor utaltunk.
Egy összefoglaló táblázatban megismerhetjük az adott oktatási szakaszban feldolgozandó témaköröket és az erre javasolt időkeretet. Ezt követi az egyes témakörök tartalmának bemutatása, amiket a tanulási eredmények, a fejlesztési feladatok, az ezekhez kapcsolódó ismeretek és a fogalmak, illetve több témakörben a topográfiai fogalmak felsorolása alapján ismerhetünk meg. A fogalmak felsorolása nem tekinthető teljesnek, csupán a témakör feldolgozásához elengedhetetlen kulcsfogalmak jelennek meg. A topográfiai fogalmak között ugyancsak a legtipikusabbak, legjellemzőbbek kerültek felsorolásra. Fontos támpontot adnak a pedagógusok számára a helyi tantervek és a tanítási-tanulási tevékenységek megtervezéséhez a témakörök végén megjelenő javasolt tevékenységek is. Ezeket átnézve az adott téma szemléleti megközelítéséről kapunk képet.
Az általános iskola 7–8. évfolyama
Az önálló földrajz tantárgy tanítása-tanulása – a korábbi tantervekhez hasonlóan – az általános iskola 7. évfolyamán kezdődik, de földrajzi tartalmakkal már az alsó tagozatos környezetismeret és az 5–6. évfolyamon a természettudomány tantárgy keretében is találkoznak a tanulók. Fontos, hogy az önálló földrajz tantárgy tudatosan építsen a korábban már megszerzett ismeretekre és a már meglévő kompetenciákra. Ahogy azt már korábban is írtuk, az új alaptanterv és az erre épülő kerettanterv a földrajzi tér megismerésekor a lakóhely, azaz a közvetlen környezet megismeréséből indul ki és fokozatosan tágítja a földrajzi teret (lakóhely –› Magyarország –› Kárpát-medence –› Európa –› távoli kontinensek). Ez jelentősen eltér a korábbi tananyagszervezéstől. A térszemlélet irányváltozásának oka, hogy így erősebb az épülés az alapozó jellegű természetismeretre, lehetőség nyílik a már megismert fogalmak tartalmi bővítésére, a konkrét környezet jellemzőinek megtapasztaláson alapuló megismerésére, a földrajzi ismeretek (tájékozódás, természeti és társadalmi-gazdasági adottságok) megfigyelésen, terepi adatgyűjtésen alapuló elmélyítésére. A szűkebb környezet megismerésére alapozott tudásszerzés mellett szól az is, hogy ezáltal a tanulók közvetlenül és a gyakorlatban ismerhetnek meg olyan elvontabb szakmai fogalmakat, amelyekkel már az általános iskolában is találkoznak a földrajzórán. Ilyen pl. a szolgáltatás, a közlekedés, az épített környezet, a város, a falu, az erőforrás, a környezetátalakítás fogalma. A tananyagelrendezés átalakulását a témakörök korábbiaktól eltérő egymásra épülése is alátámasztja.
Az új kerettantervben az általános iskolában marad hangsúlyosabb a regionális földrajzi szemlélet, de a középpontbanitt is az összefüggések, az ok-okozati kapcsolatok feltárása áll. A szűk időkeret miatt a súly a regionális tartalmak esetében is a világ egésze szempontjából meghatározó társadalmi-gazdasági jelentőséggel bíró, illetve a tipikus térségek bemutatására helyeződik, és arra, hogy ezek feldolgozásán keresztül a tanulók képesek legyenek más tájakról, országokról, térségekről is földrajzi információkat gyűjteni és értelmezni. A korábbiakhoz képest a teljes tananyagon belül nagyobb arányú Magyarország földrajzának feldolgozása. A témakör időbeli áthelyezése – a 8. évfolyamról a 7. évfolyamra – szintén a hazánk földrajzának alaposabb elsajátítását szolgálja.
Mivel sok tanuló számára az általános iskola végén lezárul a földrajztanítás, ezért az a cél, hogy a tanulók olyan alapismereteket és kompetenciákat sajátítsanak el, amelyek segítik a mindennapi életben való boldogulást és jó alapot teremtenek a későbbi önálló ismeretszerzéshez. Jellegzetes példa erre az „Életünk és a gazdaság: a pénz és a munka világa” című fejezet, ahol a témakör végére a tanuló „érveket fogalmaz meg a tudatos fogyasztói magatartás, a környezettudatos döntések fontossága mellett; életkori sajátosságainak megfelelő helyzetekben alkalmazza pénzügyi ismereteit (pl. egyszerű költségvetés készítése, valutaváltás, diákvállalkozás tervezése)”.
A gimnázium 9–10. évfolyama
Az új középiskolai kerettanterv esetében sok a hasonlóságot találunk a korábbi tantervekkel. Az új vonások nem annyira az új témákban, a témák egymásra épülésében, hanem sokkal inkább a szemléleti megközelítésben fedezhetők fel. Az óraszám csökkenése azonban mindenképpen szükségessé teszi a tananyag elrendezésének újragondolását, ami a társadalomföldrajzi tartalmak 9. évfolyamon történő feldolgozását jelenti. Erre már volt korábban is példa, hiszen a népesség- és településföldrajzi fejezet többször került már a 9. évfolyam végére, de ez várhat a még nyomokban előbukkanó regionális földrajzi témákra is.
A 9–10. évfolyam földrajz tananyaga a természeti és társadalmi környezet folyamataival, összefüggéseivel, kölcsönhatásaival foglalkozik, és tudatosan épít az általános iskolában elsajátított földrajzi, természet- és társadalomtudományi ismeretekre. A középiskolai tananyag a múltból kiindulva a jelen folyamataira, jelenségeire és azok lehetséges jövőbeli következményeire összpontosít, és a korábbiaknál is hangsúlyosabban épít a hagyományos és digitális térképi, grafikai, szöveges forrásokból megszerezhető információk irányított, majd egyre önállóbb feldolgozására. Tudatosan építi be a tanulási folyamatba a tanulók más forrásokból (média, világháló, utazások stb.) megszerzett földrajzi ismereteit és saját tapasztalatait. Megerősíti, hogy a földrajzoktatás fontosnak tartja a tananyag feldolgozása során elsajátított földrajzi tudás és a mindennapi élet történései, döntéshelyzetei közötti kapcsolatok bemutatását.
A középiskolában az előző kerettantervhez képest nagyobb súlyt kapott az általános földrajzi megközelítés, a természeti, a társadalmi-gazdasági és a környezeti folyamatok, illetve ezek jellemzőinek, összefüggéseinek bemutatása és ezzel összefüggésben csökkent a regionális földrajzi tartalmak aránya. A csökkenő időkeret miatt a regionális földrajzi megközelítéssel elsősorban térségek, országcsoportok bemutatásakor találkozunk.
Az új kerettantervben hangsúlyosabban jelenik meg a gazdasági-pénzügyi nevelés, a munka világának megismertetése és ezeken keresztül a pályaorientációtudatos támogatása. Az általános iskolai alapozás után a középiskolában a fókusza pénzügyi és a gazdasági folyamatok összefüggéseire tevődik át. A témakör feldolgozásakor azonban továbbra is fő szempont maradt a jól hasznosítható, életközeli ismeretek közvetítése, annak felismertetése, hogy a körültekintő, felelős pénzügyi döntések meghozatala az egyes személyek és az egész társadalom közös érdeke. Emellett a földrajzoktatás már jó ideje hangsúlyozza, hogy fontos feladatának tekinti a környezeti nevelést, a tudatos és a környezetért tenni képes magatartás kialakításának támogatását. Ez a vállalás az új kerettantervben mindvégig nyomon követhető.
A komplex földrajzi szemlélet kialakítása régóta fontos célja a hazai földrajzoktatásnak. Erre a feladatra az új tantervi szabályozás is kiemelten súlyt fektetett. A középiskolai földrajzoktatás fontos céljává vált a természeti és a társadalmi-gazdasági, a környezeti folyamatok összefüggéseinek és kölcsönhatásainak megismertetése. A komplex megközelítés – túlmutatva a tantárgyi határokon, a lehetőségek figyelembevételével – magába foglalja a történelemmel, illetve a fizikával, a kémiával és a biológiával való tartalmi kapcsolódások tudatos feltárását is. Az összefüggések felismerését és megértését a középiskolában az új alaptantervben önállóan megjelenő, a geoszférák közötti kölcsönhatásokkal foglalkozó téma is segíti.
Új lehetőségek – földrajzoktatás a 11. évfolyamon
Ahogy azt a tanulmány elején írtuk, a módosított alaptanterv megteremtette a lehetőségét annak, hogy a gimnáziumok 11. évfolyamán is tanulhassanak földrajzot a diákok. Tantárgyunk olyan tanulók számára választható, akik nem tanulnak természettudományos tárgyat a 10. évfolyam után, azaz sem emelt szintű képzést, sem fakultációt nem választottak e tárgyak közül.
A 11. évfolyamon a földrajz olyan heti 2 órás tantárgyként választható, amelynek önálló és sajátos tartalma van. Ennek az az oka, hogy ez a földrajzoktatás nem lehet érettségire felkészítő foglakozás, de arra sem használható fel, hogy bepótolja a 9–10. évfolyamon esetlegesen elmaradt tartalmakat. A 11. évfolyamos földrajz olyan problémákra összpontosít, amelyek mindannyiunkat érintenek, olyan kérdésekre keresi a válasz, amelyeket mi is naponta felteszünk a hírek hallatán. Világos célja, hogy felkeltse az érdeklődést globalizálódó bolygónk aktuális természeti, társadalmi-gazdasági és környezeti folyamatainak, problémáinak megismerése és megértése iránt, hogy gondolkodásra késztessen saját és Földünk egészének jövőjével kapcsolatban. Ezt támasztják alá a feldolgozandó témakörök is.
Ha megnézzük a tanulási eredményeket és a fejlesztési feladatokat, azok alapján is megállapíthatjuk, hogy a földrajzoktatás ezen az évfolyamon kiemelten kezeli az aktuális kérdések megvitatását, és a súlyt a tanulók életkori sajátosságaira építve a véleményalkotásra, a felelős döntéshozatal fontosságának felismertetésére, a szemléletformálásra helyezi. E témák feldolgozása új kihívásokat jelent a földrajztanárok számára is, hiszen elengedhetetlen a naprakészség, az aktuális történések ismerete, a folyamatos ismeretgyűjtés, és mindezek mellett a tanulói aktivitásra építő, a kooperatív és digitális oktatási módszerek tanórai alkalmazásában való jártasság.
Összegzés
A Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek alapján megállapítható, a földrajz esetében fontos fejlesztési cél volt, hogy az új tantervre épülő földrajz szemléletformáló, szintetizáló tantárgy legyen, ami olyan, a mindennapokban használható ismereteket, eszközöket, módszereket ad a tanulók kezébe, amelyek segítik a tájékozódást mind összetettebbé váló világunkban és hozzájárulnak ahhoz, hogy felnőtt életükben felelős, környezettudatos, aktív állampolgárrá váljanak. A jelenlegi fejlesztés – a már elért eredményeket szem előtt tartva – szükségét érezte annak, hogy tovább folytassa a földrajzoktatás szemléleti, tartalmi és módszertani megújítását, ugyanakkor reflektáljon a földrajzoktatással kapcsolatban megfogalmazódott kritikákra, a földrajztanárok által megfogalmazott tananyag-elrendezési problémákra is.
A szabályozó dokumentumokban megfogalmazott fejlesztési feladatok és tanulási eredmények jól tükrözik a földrajzoktatásban a korábbi fejlesztések során már megkezdődött tartalmi és módszertani szemléletváltás folytatódását. Jó lehetőség a 11. évfolyamon is választható földrajz tantárgy bevezetése. Továbbra is megmaradtak, sőt megerősödtek ugyanakkor a földrajzoktatásra fordítható időkeret csökkenéséből adódó nehézségek, amiket tovább nehezített a középiskolai óraszámok arányának megváltozása is. Ezek a változások felhívják a figyelmet arra, hogy a pedagógusoknak ismét újra kell gondolniuk és át kell alakítaniuk eddigi munkájukat. Még kevésbé lesz lehetőség arra – különösen, ha a tevékenykedtetésre, az önálló tanulást támogató módszerekre helyezzük a hangsúlyt –, hogy mindenről a korábbi részletességgel tanítsunk, és még inkább az olyan kompetenciák kialakítását kell megcéloznunk a tananyag feldolgozása során, amelyek egyrészt lehetővé teszik a későbbi önálló földrajzi ismeretszerzést, másrészt felkeltik az érdeklődést a tantárgy által közvetített ismeretek és azok alkalmazása iránt a mindennapi élet különféle döntéshelyzeteiben.
