Buddhista vallási jelképek 1.
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
A buddhizmus alapítója Gautama Sziddhárta (későbbi nevén Buddha) egy történelmi személy volt, aki felismerte, hogy a vágyakozás okozza az emberek szenvedését. Miután megszabadult vágyaitól Buddhává, vagyis megvilágosodottá vált. Akiknek ezt az állapotot sikerül elérniük, azok lelkének nem kell újjászületnie, beléphetnek a nirvánába. A történelmi Buddha nem lépett be azonnal a nirvánába, hanem átadta tudását követőinek (megforgatta a tan kerekét) és szerzetesrendet alapított. Ha valaki buddhista vallású területen utazik, elképzelhetetlen, hogy ne találkozzon a fontosabb jelképekkel.
A buddhista kolostorok tetején látható egy kerék két gazella között. Ez a kerék a tudás kerekét szimbolizálja, a 8 küllő a helyes életmódot (pl. helyes beszédet, cselekvést, erőfeszítést). A gazellák pedig arra utalnak, hogy Buddha első tanítását Benáresz (korábban Varanasi) melletti Gazella parkban tartotta.
A kolostorok előtt legtöbbször ún. bodhifát, azaz Délkelet-Ázsiában honos fügefát (Ficus religiosa) találunk, amelynek hatalmas lombkoronája alatt hűsölnek az emberek, és fontos spirituális gyülekezőhelyek. Úgy tartják, hogy egy ilyen fa lombja alatt világosodott meg Buddha is.
A kertekben lévő tavakon, a kolostorok oltárainak vázáiban lótuszvirágok díszlenek. Ennek oka. hogy a lótusz a megvilágosodás, tisztaság, teremtő erő egyik szimbóluma. A magja a sötétségben gyökerezik, de hamarosan kinő a vízből, a tudatlanság mocsarából, virágzik, a Nap felé fordul, azaz megvilágosodik. A viaszos leveléről lepereg a víz, akár a megvilágosodott elméről a világ butasága. Termése a bölcsesség jele, de kedvelt a kínai konyhában is különféleképpen elkészítve.
Ha Tibetben egy városban sétálunk, a kolostorok mellett a házakon, vagy sziklákon, hegyek tetején is találkozhatunk színe imazászlókkal. A zászlókra imaszöveget is írnak azért, hogyha a szél fújja azokat, az imák messzire jussanak. A zászlók színeinek is szimbolikus jelentésük van: a kék az egészséget és a békét, a fehér a tisztaságot, a vörös a bölcsességet, a zöld az együttérzést, a sárga pedig az akadályok feletti győzelmet jelképezik.
A khata egy fehér sál, amit Tibetben helyeznek a megbecsült tanítók, vendégek nyakába érkezéskor a tisztelet, a megbecsülés jeleként. Ma már a turistáknak is adnak, amikor a helyi tibeti idegenvezetővel találkoznak. A Dalai láma látogatásakor is visznek khatát a zarándokok, a vendégek mély tisztelet gyanánt.
A kolostorok elmaradhatatlan látványa a fehéres füst gomolygása az épületek udvarain. Tibetben borókát égetnek nagyobb edényekben. Sok hívő viszont füstölőpálcát szúr bele a tartó homokjába. A füstölők illata kellemes, nyugtató hatású, a megtisztulás jelképe, a jó szellemeket vonzza, de a gonoszakat elriasztja, a kívánságokat a felszálló füst az égig viszi. Volt idő, amikor a szertartási állatáldozatok szagának elnyomására is szolgált. A tibeti füstölők akár 25-30 fajta gyógynövényből is állhatnak, főként tikfa, szantálfa, sáfrány, mirha, pézsma illatúak, vagy egyéb fűszernövényekből készülhetnek.
A zarándokok kezében látni sok esetben imamalmot, amint a kolostorokban imádkoznak, de Tibet településeinek utcáin sétáló, beszélgető emberek kezében is állandóan forog a kisebb-nagyobb imakerék. Az óramutató járásával megegyezően kell forgatni, a benne papírtekercsre sokszor felírt imaszövegek így „sokszori elmondásra kerülnek”. A papírra felírt imákat beletehetik nagyobb imahengerbe is, amit vagy kézzel forgatnak meg a hívők, vagy a szélre, vízre bízzák az ima küldését. Legtöbbször az „Om mani padme hum…” ima van bennük felírva, aminek jelentése a „lótuszvirág ékköve”. Az ékkő szó Buddhára, a padme pedig a lótuszvirágra utal, amely a bölcsességet szimbolizálja.
A témához kapcsolódó feladatok a témával kapcsolatos írás 2. részében (Sztúpák és vadzsrák) találhatók – link.
