Séta a ceyloni halpiacokon – Srí Lanka
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
Utazások során kihagyhatatlan program a piacok felkeresése. Van zöldség-gyümölcs-, ruha-, élelmiszer-, állat- és fűszerpiac, no meg halpiac. A többi piaccal ellentétben a halpiacra nagyon korán reggel érdemes kimenni, mivel a helyi halászhajók éjjel futnak ki a kikötőkből, és hajnalban térnek vissza a zsákmánnyal. A frissen fogott állatokra hatalmas tömeg vár, és gyorsan köttetnek az üzletek a kereskedők és a halászok között.
Az adásvétel lebonyolítása után a halászok nekikezdenek a hálók javításához és a hajók takarításához.
Srí Lankán eredetileg egy speciális hajóval, az oruwával halásztak. A hajót tölgyfa törzséből faragták, oldalt támasztékkal látták el, és két bambuszárbócra erősítették a négyzet alapú vitorlát. Ma már nagyobb hajókkal szelik az Indiai-óceán hullámait.
A halpiacon az eladás mellett a halak részleges feldolgozását is megfigyelhetjük, ügyesen szedik ki az ehető részeket, vágják fel szeletekre a halhúst, szinte konyhakészre készítik el a termékeiket a halárusok. A halak másik részét tartósítják, hiszen a tűző napon hamar elveszíti frissességét az áru. Ilyen eljárás a jég közé rakás, vagy a sózás. A halat sóba forgatják, majd utána egy zacskóba téve elássák a homokban. Néhány nap elteltével a kiásott halak akár fogyaszthatók is.
A másik gyakori tartósítási módszer a szárítás, nagy kókuszrostokból készült ponyvákra teszik a kifogott példányokat, és a nap elvégzi a munkáját. A szárított halak nagyon kelendőek a helyi emberek körében, sokszor vízben főzik meg azokat jó sok fűszerrel, de chipsként is eszegetik.
A halpiacokon a kereskedők hangosan kínálják portékáikat, licitálnak is az étterem tulajdonosok a friss árura. A vevők aprólékosan nézegetik, méregetik a kínálatot, és alkudnak az árra. A tengerparti települések lakói nagyon sok szállal kapcsolódnak a halpiachoz, vagy mert halászok, kereskedők, akik eladják a tenger gyümölcseit, vagy mert vevők, akiknek a mindennapi táplálkozásuk része, fontos fehérje- és D-vitaminforrás a hal, a polip, a rák. Szinte az óceánok egész kínálatát megcsodálhatjuk a pultokon. Sokat exportálnak is közülük.
A halpiacokat rengeteg kiskócsag is látogatja. Persze – mondhatnánk –, mert halra „éhesek”. Azonban nem halat szeretnének elcsenni a piacon, hanem legyeket és egyéb rovarokat fogdosnak a szépen kirakott halakról, nem bántva azokat. Így az emberek nem kergetik el őket, cserébe a kiskócsagok sem fogyasztanak a halakból. Így mindenki jól jár!
Sajnos a helyi halászok mindennapi zsákmánya veszélyben van manapság: hiszen a nagyobb cégek hatalmas hajókkal, az egész halállományt veszélyeztető technikákkal, például a vonóháló használatával fogják ki a halakat, a hatalmas mellékfogás miatt pedig sok olyan állat (pl. tintahal, rák) is elpusztul, amely a helyi emberek ételeit alkotja. A helyi halászok között is nagy a konkurencia, egyre több és több halászbárka fut ki a kikötőkből, hogy minél több halat fogjanak a megélhetésükhöz. A fenntartható halászat megszervezése azonban még várat magára!
Feladat
Gyűjtsd ki a szövegrácsból az egyes lebomlási időhöz tartozó tengerbe kerülő szennyeződéseket!
Lebomlási idők
- 4-6 hét:
- 6 hónap:
- 1-5 év
- 10-20 év
- 50 év
- 450 év
- 1 millió év
A feladat leírása (letöltés)
A feladat megoldása (link)
