A homokba temetkező Kolmanskop – Namíbia
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
Kolmanskop város története az 1890-es évekre nyúlik vissza, amikor megtalálták az első gyémántokat a délnyugat-afrikai partoknál. Guanókeresők is ellepték a szigeteket, akik az értékes műtrágya alapanyagért nem átallottak összeverekedni, akár pingvintojásokat is dobálva egymásra. A kitermelés közben ők is találtak „fénylő köveket”. 1908-ban egy hottentotta munkás a vasúti sínek ellenőrzése közben talált egy gyémántot, aki megmutatta a főnökének, és ezután elindult egy gyémántláz, vagyis tömegesen érkeztek németek a gyarmatuk területére a meggazdagodás reményével.
Így alakultak ki a Namib-sivatagban a kisebb-nagyobb bányásztelepülések. Ezek egyike volt Kolmanskop. Nevét egy Coleman nevű fuvarosról kaphatta, aki ökrös szekerével erre járt, és homokviharba kerülve elhagyta a fogatát (Koleman dombja). A településre egyre többen költöztek be, az első épületek a bányászok első jövedelméből épültek fel.
Ahogy egyre gazdagabb lett a város, sorra emelkedtek a munkások fényűzőbb hajlékai, megnyílt a posta és a kuglipálya. Volt kaszinó, ahol a munkások a pénzük java részét el is költhették.
Saját kórházzal is rendelkezett a város, és Dél-Afrikában itt alkalmaztak először röntgenkészüléket. Az akkor modern készülék alkalmazását az tette lehetővé, hogy 1911-ben bevezették az áramot a településen. Működött iskola, pékség, jéggyár, szatócsbolt, hentesüzlet. A település fénykorában többszázan laktak, sokan a családjukkal.
Az emberek a sivatagba jártak bányászkodni. A sivatagi homok alatti kavicsos rétegből termelték ki a gyémántot. A munkások először lapáttal dolgoztak, de később megjelentek az exkavátorok is, amellyel az ásás nagy részét végezték. A kinyert kavicsot szitálták, mosták, hogy előkerüljön belőle a gyémánt. A kitermelt gyémántot vonaton Namíbia egyetlen természetes kikötőjébe, Lüderitzbe szállították. Ott a németek sorra nyitották meg a bárokat, ahol gyémánttal is lehetett fizetni, és elkezdett működni a tőzsde.
A kavicsos réteget, a lepusztult kürtők anyagával – benne a gyémántkristályokkal – a folyók hordták a tengerparti sávba. A partvidék emelkedésével szárazra került üledéket a szelek vastag homokkal fújták be.
A gyémánt nagy kísértést jelentett a bányászoknak… Különféle módszereket találtak ki arra, hogy hogyan csempésszék ki a bánya helyszínéről. Sokan próbálkoztak a cipőjük sarkába vagy orrába rejteni a kristályokat, de aktatáska fogantyújában, rádió szerkezetében, vagy éppen vadászkés markolatában is találtak drágaköveket. Ezeket a biztonsági ellenőrzésnél elhelyezett röntgenkészülékkel fedezték fel. Többen testükbe rejtve próbálták kicsempészni kisebb gyémántokat, például végbelükbe, szájukba, gyomrukba rejtve, de a kórházi röntgen segítségével hamar lebuktatták a gyanús bányászokat. Volt, aki postagalambra, a madár hátára vagy lábára erősítette fel a kis „csomagot”. Sokszor azért buktak le a tolvajok, mert a madár nem tudott a terhe miatt egyhuzamban hazáig repülni, és így el tudták kapni a biztonsági emberek. Levették a galambról a terhet, majd követték a madarat, aki így lebuktatta a csempészt. Több esetben találtak számszeríjat a bányászoknál, de nem volt náluk nyílvessző, mert azokat több karátos gyémántokkal lőtték ki a bányakerítésen kívülre.
Azonban a gyémántmező kezdett kimerülni, továbbá 1928-ban igen gazdag gyémánt lelőhelyet fedeztek fel az Oranje folyónál, így az emberek elhagyták a várost, amely 1956-ra teljesen elnéptelenedett. Így lett szellemváros, ahol a szél vette át az uralmat, és a pusztuló házak betört ablakain keresztül fújta be a sivatag homokját. Nem volt senki, aki a homokkal eltemetett épületeket, utakat rendbe szedte volna.
1980-ban a De Beers nevű bányavállalat számos épületet helyreállított, és múzeumot létesített a régi bányászidők emlékére. Ma sokan látogatnak el az egykori virágzó városba, hogy a kirakott tárgyakat, fényképeket nézegetve megismerjék a bányászok mindennapjait…
A gyémántbányászat még mindig jó pénzt hoz Namíbiának, az országnak van a legnagyobb ismert tengeri gyémántkészlete. Hajók járják a tengerparti sávot, fúrásokat végeznek, és 120-140 méter mélységből hozzák felszínre a gyémántot rejtő üledéket.
Feladat
Mi igaz a gyémánttal kapcsolatban?
- Antwerpen a gyémántkereskedelem központja, ahol a Föld gyémántkereskedelmének kb. 80%-a zajlik.
- Véres gyémántoknak nevezzük az ipari célra használt nagyon éles drágaköveket, amelyek könnyen megvághatják az emberek kezét.
- A gyémántok tömegének mértékegysége az uncia.
- A gyémánt a legkeményebb anyag, ami csak a saját porával csiszolható.
- A gyémántokat a súly, a szín, a tisztaság és a csillogás alapján értékelik.
- A briliáns kerek alakú gyémántcsiszolat.
- A görögök úgy tekintettek a régi időkben a gyémántra, mintha az az istenek könnycseppje lenne.
- A gyémántok nagy nyomáson és magas hőmérsékleten jönnek létre a földkéregben, de meteorit becsapódások során is keletkezhetnek.
- Újságpapír-teszttel is meggyőződhetünk a gyémánt valódiságáról. Rátéve egy papírlapra el tudjuk olvasni alatta a szöveget.
- A legértékesebb a színtelen, ún. fehér gyémánt, bár színes változatok is előfordulnak.
A feladat leírása (letöltés)
A feladat megoldása (link)
