A 2020. év ősmaradványa, a megalodon
A Magyarhoni Földtani Társulat évente megszavaztatja az Év Ősmaradványát, amely címet 2020-ban egy őscápa faj, az Otodus megalodon (Óriásfogú cápa) nyerte el. Egy olyan faj, amelyet nem is ismerünk, csak fogmaradványai és mai hasonló fajok alapján következtetünk jellemzőire. Ilyenkor az emberben felmerül a kérdés, vajon miért ennek a lénynek a maradványaira esett a közönség szavazata.
Az órásfogú cápa rejtélyessége
A Megalodon megválasztásának talán a cápákat övező félelmetesség az egyik oka. Megborzongunk, ha belegondoljunk, hogy ez a faj fókákkal, tengeri tehenekkel, delfinekkel és kisebb bálnákkal táplálkozhatott. Külön izgalmas az ember számára, hogy zömében porcos váza nem maradt meg az évmilliók során, csak a fogai fosszilizálódtak, méghozzá tömegesen. Ennek nemcsak az az oka, hogy a fogak a gerincesek talán legellenállóbb részei, hanem az is, hogy egy-egy egyed szájában akár több száz fog is lehet egyidőben. Azért kell így fogalmaznunk, mert az állat élete során több ezer fogat is elhullajthat, hiszen a száj elülső részében sorakozó elhasználódott fogak helyére mindig újabbak tolódnak előre (Szabó M. 2020). Elég titokzatos az is, hogy a háromszög alakú, fényes, éles és recés élű fogmaradványok – no és a ma élő rokonfajok – alapján próbáljuk elképzelni milyen is volt a vízi ragadozó.
A fogmaradványok vizsgálata alapján a tudomány jelen állása szerint a Megalodon volt minden idők legnagyobb nagyragadozó cápája, testhossza a becslések szerint elérhette a 15 métert is (Shimada, K. 2019), de vannak források ahol 18–20 métert is említenek. Érdekes azzal a gondolattal is eljátszani, hogy ez a félelmetes tengeri állat hazánk területén is élt csaknem 30 millió éven át a mai Kárpát-medence területét a miocén–pliocénban borító melegvízű tengerben. Maradványai előkerültek például a Cserhátvidékről (Mátraszőlős), a mai burgenlandi Szentmargitbányáról (Sankt Margarethen) és a szlovákiai Felsőesztergályról (Horné Strháre). …És aztán kb. 3,6 millió évvel ezelőtt a faj kihalt. Kihalásának oka sem tisztázott, így ez is egy talány az ember számára. Talán a globális hőmérsékletcsökkenés, a táplálék megfogyatkozása, a magas testhőmérséklete vagy az új ragadozó versenytársak (pl. ragadozó fogascetek) megjelenése, talán mindezek együttese lett a veszte…
Mire tanít a Megalodon-probléma?
Nyilvánvalóan az óriásfogú cápa története nem központi kérdése a földrajztanításnak. Vagy mégis? Szemléletformálási szempontból még az is lehet. Hiszen jól példázza az új fajok „felbukkanásának” és „lebukásának” természetét, összefüggésben a környezeti viszonyok változásával. Ám tanulság arra is, hogy feltételezhetően a környezeti tényezők bonyolult összefüggésrendszereiben van a magyarázat, ilyen léptékű változásokat soha nem egy-egy tényező vált ki. A tizenévesek okulására szép példa arra is, hogy a tudomány kicsi (olykor jelentéktelennek tűnő) részletek – jelen esetben fogak – alapján képes következtetésekre és rekonstrukciókra. Segít annak a szemléletnek a fejlesztésében, hogy a környezet aktuális állapotát földtörténeti léptékkel nézve pillanatnyinak tekintsük, és el tudjuk képzelni azokat a nagyléptékű változásokat, amelyek hatására egy adott földi pont jellege és tájképe jelentősen megváltozik, folyton alakul.
