Velvícsia, az élő kövület
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
A Namib-sivatagban él egy növény, amely a szárazságban való kitartása miatt Namíbia címerébe is bekerült, ez a velvícsia. Neve latinul Welwitschia mirabilis, vagyis gyönyörű velvícsia. Felfedezője és leírója, Friedrich Welwitsch (1806–1872) osztrák botanikus, valószínűleg nem a növény kinézete alapján nevezte el 1859-ben. Ugyanis a növénynek életében mindössze két levele nő, ahogy ez a fiatal, 1-2 éves példányokon megfigyelhető.
Ám ahogy telik-múlik az idő, akár pár száz év is, úgy tűnhet a felületes szemlélőnek, mintha egy sor levele lenne a növénynek. De ez csak a látszat! A két levél az évek során 20-30 cm-es csíkokra hasadozik. Ennek oka az erős szél, a hirtelen lehulló csapadék, illetve az állatok rágcsálása is lehet. Száraz időszakban antilopok, zebrák, vadnyulak szaggatják meg a leveleket. A növény levelei állandóan nőnek, idősebbek esetében elérhetik a 3-6 méter hosszúságot is. Nagyobb esőzéskor – ami csak ritkán fordul elő – a levelek gyorsabban nőnek, de egész évben 120 mm az átlagos növekedés.
A velvícsia a sivatagi körülményekhez maximálisan alkalmazkodott növény, ám kinézetében nem viseli magán a szárazságtűréshez való alkalmazkodás jegyeit: nincsenek kis levelei, levelei nem módosultak a tüskévé a nagyfokú párolgás elkerülése (és a lelegelés elkerülése) végett, nincs vastag szára, pozsgás levele a vízraktározásra. Mégis hogyan jut vízhez az élőhelyén, ahol a csapadék éves értéke kb. 100 mm? A nedvességet főként a hajnali párából nyeri, amely a körülötte lévő talajra, illetve a levelekre csapódik le. Főgyökere 71-178 cm mélyre ér, bár nem éri el a talajvizet. Az oldalgyökereinek egy része a levelek alatt fut a talajban, ahová a levelek levezetik a kicsapódott párát. A 2-9 méter átmérőjű körben elhelyezkedő oldalgyökerek is segítenek a vízhez jutáshoz. Egy növénynél a gyökérzet összhossza több, mint 35 méter lehet.
A velvícsia kétlaki növény, van porzós és termős egyede. A megporzásban a darazsak, a legyek, a méhek és egy poloskafaj lárvái segítik. A virágzás januártól márciusig tart, illatos nektárt kínálva a rovaroknak segítve a beporzását. A terméseit a szél terjeszti. A magok kb. 2%-a csírázik csak ki köszönhetően a száraz éghajlati körülményeknek.
A növények korát nehéz meghatározni, azt a levelek hosszúsága alapján állapítják meg. Az élőhelyén a legnagyobb példányt 1500 évesre becsülik, de nem ritkák a 900-1000 éves példányok sem.
A velvícsia a világon a legritkábban előforduló növények közé tartozik! A namíbiai Kuiseb folyótól Angola közepéig húzódik az élőhelye, 40-70 km távolságra az Atlanti-óceán partjától.
A növény nagy levelei jó árnyas rejtekhelyet biztosítanak a kígyóknak, rovaroknak, kisemlősöknek is. A kemény levelét az állatok rágcsálják, ha nincs más élelmiszerforrás.
A velvícsia egy élő kövületnek tekinthető, a dinoszauruszok korában is létezhetett már, és azóta alig változott a megjelenése, ezért szigorúan védik az élőhelyével együtt. A Naukluft Nemzeti Parkban lehet megtekinteni (engedélyt kérve a hatóságtól) vaskerítéssel körbevéve a legnagyobb ismert példányát. A többi növényt is körbekerítik kövekkel vagy kisebb kerítéssel. Ennek nemcsak az a jelentősége, hogy a turisták ne fogdossák, hanem a növényt körbevevő talajra se lépjünk rá (ne tömörítsük össze). A laza talajnak a reggeli pára elnyelésében van jelentős szerepe a növény vízfelvételének biztosításához.
A helyi elnevezése a velvícsiának tumboa, odzsitumboa, vagyis nagyúr nem véletlen, hiszen ez a növény gyönyörű iskolapéldája a környezethez való alkalmazkodásnak, és a nehéz körülmények közötti kitartásnak, fennmaradásnak.
Feladat – Kalandozás az élő kövületek világában
Válaszd ki az igaz állítást!
- A páfrányfenyők (Ginkgo biloba) a jura időszakban élték a virágkorukat.
- A páfrányfenyők egyetlen természetes előfordulása Kínában van.
- A biloba név kínaiul a kacsaláb elnevezése, amit termésének az alakjáról kapott a fa.
- A páfrányfenyőt előszeretettel ültetik városokban, mert jól tűri a környezetszennyezést és a termése jó illatot áraszt.
- A bojtosúszós halak első példányát Dél-Afrika partjai előtt fogták ki.
- A bojtosúszós halaknak az úszói már kezdetleges lábra hasonlítanak.
- A nautiluszok (csigaházas polipok) sem változtak az évmilliók során, Némó kapitány hajóját is így nevezte el Verne Gyula.
- A nautiluszok ragadozók, rákfélékkel, puhatestűekkel táplálkoznak.
- A hidasgyíkok növényevők, mert anyagcseréjük nagyon lassú.
- A legnagyobb tömegű, több mint 2000 éves mamutfenyő a Sequoia Nemzeti Parkban (USA) magasodik, magassága a 80 métert is meghaladja, törzsének kerülete az alján 31 méter.
A feladat leírása – letöltés
A feladat megoldása – link
