CENTRAL workshop, Berlin
Az intézmények közötti együttműködés első lépcsőfoka egy kétnapos workshop volt 2019. október 7-8-án, ami a berlini Humboldt Egyetemen került megrendezésre. A program részeként a kutatócsoport cseh munkatársai dr. Martin Hanus vezetésével mutatták be korábbi kutatási eredményeiket a témához kapcsolódóan. A szakmai előadások a térképhasználat okát és az alkalmazás módját ismertették a földrajztanítás során. A prezentáció fókuszában a térképi képességek szintek szerinti osztályozása állt, melyet a cseh kutatócsoport alakított ki szakirodalmakra alapozva. Ezek tanulságaként a térképi képességeket négy, egymással összefüggő, egymásra épülő egységre osztották.
Mint ahogy a fenti ábra is szemlélteti, a térképi tudás kialakulása egy igen összetett folyamat eredménye, sikerességéhez minden részterület megfelelő szintű elsajátítása szükséges. Ezek az összetevők egyre bonyolultabb kognitív képességeket igényelnek a tanulóktól, így könnyen belátható, hogy csakis a legegyszerűbb elemre építve, egyre magasabb szintre lépve juthatunk el a legösszetettebb szintig, a térképrajzolás, a térképkészítés szintjéig. A térképi tudás alapját a térképolvasás elsajátítása jelenti, ami magában foglalja a szimbólumok és színek azonosítását, a jelmagyarázat értelmezését, a földrajzi koordináta-rendszer segítségével történő eligazodást, valamint az aktuális célnak megfelelő térképek kiválasztását. Ezt követi a térképek elemzése, vagyis a térképanalízis. Ennek során a tanulók a szükséges információkat térképek segítségével szerzik, sőt azok összehasonlítására is képesek, felismerik a téri objektumok közötti kapcsolatokat, illetve a méretarányt is megfelelően értelmezik és alkalmazzák. A harmadik lépés az interpretálás, vagyis a térképek által közvetített információk értelmezése, aminek része a térképi adatok értékelése mellett következtetések és előrejelzések megfogalmazása. A folyamat csúcsán a térképrajzolás és térképkészítés áll, ami egyrészt a térkép tartalmának felidézését, adatok térképen történő ábrázolását, vázlatos térképek készítését, másrészt a térképi dizájn kialakítását jelenti.
A térképi tudás ezen rendszerezése alapján nemcsak a feladatok vagy a tanulók jelenlegi szintje határozható meg, hanem a pedagógusokat is csoportokba sorolták aszerint, hogy a tanításuk során mely részképességek fejlesztése hangsúlyosabb. Ennek értelmében a földrajztanárok három osztályt alkotnak. A térképolvasást preferáló pedagógusok a „navigátor” típusba tartoznak, a térképelemzést előnyben részesítők a „probléma-orientáltak” kategóriáját erősítik, míg akik az interpretálást tartják a legfontosabbnak, „forrás-orientáltnak” számítanak.
Természetesen a térképi tudás nemcsak a térképekből építhető, hanem számos egyéb forrás is a tanulók és a tanárok rendelkezésére áll a térképi képességek fejlesztésekor.
A berlini dr. Bagoly-Simó Péter professzor egy PISA-alapú térképi képességszint rendszert vázolt fel, amely egy másik alapja lesz a közös kutatásoknak.
A térképi képességek kutatása a tankönyvek elemzésén keresztül
A tartalmas előadások után a CENTRAL pályázat keretei között megvalósuló jelenlegi kutatás feladatainak kidolgozására került sor. A pályázat témája a tanulók térképi képességeinek, illetve a fejlesztés lehetőségeinek feltárása. A vizsgálat során jelenleg használt német, cseh és magyar természetismeret, valamint földrajztankönyvek elemzésére kerül sor. Ennek eszköze a tankönyvek által tartalmazott térképek és térképpel megoldható feladatok vizsgálata. Magyar részről a munkafüzetek vizsgálatát is elvégezzük, hiszen a munkafüzetek és a tankönyvek szakmódszertani szempontból szerves egységet alkotnak.
A kutatócsoport két irányból közelíti meg a kérdést, így kétféle módszerrel és az azokhoz kapcsolódó eszközökkel végzi az elemzéseket. Egyrészt a tankönyvek felépítését, az azokban található térképekkel megoldható feladatokat elemezzük, másrészt szemmozgás-vizsgálat (eye-tracking) során megfigyeljük, hogy a tanulók a térképek mely részére koncentrálnak leginkább, hogyan keresik a választ egy-egy feladat megoldásakor.
Mindhárom ország kutatói hazájuk általános iskolai felső tagozatos földrajzkönyveit elemzik, a térképekhez kapcsolódó feladatokat pedig a korábban bemutatott csoportosítás alapján kategorizálják. A magyar oktatási rendszer sajátossága, hogy 5-6. évfolyamon a tanulók természetismeret tantárgy keretében tanulhatnak földrajzi tartalmakat, így esetünkben a természetismeret tankönyvek is a vizsgálat tárgyát képezik. Ezen túl szintén csak hazánkra jellemző, hogy munkafüzet is rendelkezésre áll a tankönyvi tartalmak kiegészítésére, ennek értelmében azok tartalma is lényeges a kutatás szempontjából. A kutatás elsősorban arra irányul, hogy a tankönyvi feladatrendszerekben valóban megvalósulhat-e a térképi készségek fejlesztési folyamata az általános iskolában.
Annak érdekében, hogy a tankönyvek felépítését, az általuk tartalmazott térképekkel kapcsolatos tevékenységek arányát és szerepét megérthessük, interjúkat készítünk azok szerkesztőivel is.
A tanulók térképi képességeinek megismerése érdekében a másik fő irány a térképek tanulmányozása során a diákok szemmozgásának vizsgálata. Ezt egy olyan szoftver segítségével végezzük, ami képes megfigyelni és rögzíteni, hogy a feladatmegoldás alatt a tanulók figyelme a térkép mely elemére koncentrálódik. Ebből kiderül az is, hogy a térképek mely eleme (például jelkulcs, cím, vonalas aránymérték stb.) szolgál a legtöbb információval a tanulók számára. A szemmozgás-vizsgálatot mindhárom országban 30 fő megfigyelésével végezzük el, majd ezek eredményét a kutatócsoport közös szempontok alapján értékeli.
A mérések 2019 őszén és telén zajlanak, majd az eredmények megosztására és a tanulságok levonására 2020 márciusában kerül sor a második workshopon, a prágai Károly Egyetem szervezésében. Ezután a pályázat keretein belül megvalósult nemzetközi együttműködés egy közös publikációval zárul, melyben kutatási eredményeinket tesszük közzé.
