A tanulmány „A magyar kultúra megismerése földrajzi tartalmakon keresztül” címmel II. helyezést ért el a XXXVI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia a Tanulás- és Tanításmódszertani–Tudástechnológiai szekció Hagyományőrzés tagozatában 2023 áprilisában.
Bevezetés
„Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű”. Kodály Zoltán szavai a 21. század rohanó világában is helytállóak. Véleményem szerint különösen fontos lenne erre nagyobb súlyt fektetni napjainkban, hiszen ha nem foglalkozunk a hagyományokkal, illetve azok megőrzésével, néhány évtizeden belül kikophatnak a köztudatból, holott kialakulásukhoz évszázadokra volt szükség. Ezen felül szokásaink, hagyományaink számos hasznos információval szolgálnak arról, hogy elődeink hogyan és miként élték életüket néhány évtizeddel ezelőtt.
Kutatásom motivációját és egyben célját annak igénye adta, hogy hagyományaink, kultúránk, nemzetünk értékeit a felgyorsult modern világban is megismertessem és megszerettessem a fiatalokkal. Fő kérdésem, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani a köznevelés keretein belül a tanítási órákon vagy az iskolán kívüli programok során. Ennek érdekében kutatást végeztem tanulók, tanárok és szülők körében, és ezek eredményeire alapozva olyan feladatokat készítettem, amelyek segíthetnek a kitűzött cél elérésében. A témát elsősorban a földrajz tantárgy szempontjából vizsgáltam, hiszen földrajzórákon sok szó esik Magyarországról, de számos egyéb tantárgy keretében is előkerülhetnek ehhez kapcsolódó ismeretek. Kutatásom fő kérdése tehát az volt, hogy földrajzi tartalmakon keresztül hogyan lehet erősíteni a hazaszeretetet, a nemzethez tartozás érzését, hatékonyabban megismertetni, jobban megszerettetni kultúránkat, hagyományainkat.
A nemzeti identitástudat fogalma és kialakulásának szakaszai
A nemzeti identitástudat megalapozására és formálására talán soha nem volt jobban szükség, mint napjaink globális világában, amikor a nemzettudat kohéziós erejében és szocializációs hatásában fellazulási folyamatok figyelhetők meg (Nagy J. 2000). A nemzeti identitás az alapvető identitástudat részét képezi, amely alapján az egyén egy nemzet tagjának vallja magát. A nemzethez való tartozásnak, illetve annak hagyományaival és értékrendjével való azonosságnak a tudata (Tőzsér A. 2020) leginkább a kultúra megismerésével alakítható ki, erősíthető. A folyamatban meghatározó a család szerepe, de az óvodai nevelés és később az iskolai oktatás is fontos szerepet játszik benne. Az identitás fogalom két forrásból táplálkozik: a személyes (pszichológiai) és a szociális (történelmi) azonosságtudatból (László J. 2005). A személyes és a szociális identitástudat szorosan összekapcsolódik, így jöhet létre az öntudat. Az öntudat fontos alkotóeleme a nemzeti identitástudat kialakulásának. Önbizalmat, pozitív érzéseket vált ki, amely erősíti a nemzeti hovatartozás tudatát. Magyar reprezentatív mintán végzett kutatás (Csepeli Gy. – Örkény A. 1998) alapján is tudjuk, hogy a felnőttek nagy része a nemzeti azonosságát az énképe elengedhetetlen kritériumának tekinti.
A nemzeti identitás kialakulása viszonylag hosszadalmas folyamat, amely az életkor előrehaladtával fokozatosan bontakozik ki. Az identitás összetevői három csoportba sorolhatók, a viselkedéses összetevők mellett affektív és kognitív elemek is szerepelnek benne. Ezekhez gyermek- és serdülőkorban különböző reprezentációk tartoznak. Az affektív összetevők között az attitűdhöz, viselkedéshez kapcsolódó reprezentációk jelennek meg leginkább. A kognitív elemekben a gyermekek önmagukra és társaikra vonatkozó ismeretei mellett az országgal, a nemzettel kapcsolatos földrajzi és kulturális ismeretek is megjelennek. A viselkedéses összetevők leginkább a nemzeti azonosságtudattal hozhatók kapcsolatba, hiszen a szokásokkal és rutinokkal azonosíthatók (Dancs A. 2016). Az identitástudat nem egy állandó állapot, hanem egy folyamat, amely belső motiváció hatására folyamatosan változik (Barna G. 2011). A magyarságtudat különböző nemzeti, kulturális intézmények bevonásával is erősíthető. Ezek mellett az azonosságtudat megőrzésében különböző intézményekre is szükség van, ilyenek a köznevelés intézményei, a család, különböző folklórcsoportok, vallási közösségek és médiafelületek (Barna G. 2011). Ezek hiányában szinte lehetetlen megőrizni az identitástudatot.
A Kárpát-medence területén élő magyarság körében több kutatást végeztek az elmúlt 25 évben – pl. Szabó M. et al. (2012) kutatása a Magyarországon élő fiatalok többségi és kisebbségi identitása egy kérdőíves vizsgálat tükrében, vagy Péter L. (2011) kutatása a nemzeti identitástudat óvodáskorban való megalapozásának lehetőségeiről projektmódszer által –, amelyek leginkább arra irányultak, hogy az emberek hogyan élik meg magyarságukat az adott országban, hogyan értékelik nemzeti azonosságtudatukat. Ezeket a kutatásokat röviden Tőzsér A. (2020) tanulmánya mutatja be. A történelem folyamán változtak az országhatárok, így sokan akaratukon kívül a mai Magyarország területén kívülre kerültek. Számos helyen olvasható, tapasztalható, hogy a külhoni magyarok nemzettudata milyen erős, illetve hogy külső nyomások ellenére is kitartanak a nemzeti identitásuk mellett. A 2000-es évek vizsgálati eredményeiből kiderül, hogy az Erdélyben élő magyarok a legbüszkébbek a magyarságukra, ezzel szemben a Vajdaságban, illetve a mai Magyarország területén élők a legkevésbé. Ezen kutatások eredményeit alapul véve is látszik, hogy mennyire szükséges lenne a mai rohanó világban több időt fordítani a magyar kultúra megismertetésére, hiszen számos olyan eleme van, amelyek miatt büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk. A Kárpát-medence területén számos olyan kisebb-nagyobb közösség él, amelyek nemzeti identitástudata példamutató lehet bármely más népcsoport számára.
A témakör helye a tantervben
A magyar kultúrát megismertető program megalapozáshoz elengedhetetlen a témakör tantervi vonatkozásainak áttekintése. A különböző tantervekben azt vizsgáltam, hogy hogyan jelenik meg a hazaszeretet, a nemzethez tartozás érzésének erősítése, milyen elvárásokat támasztanak fogalmi és társadalmi szempontból a kultúra megismerésével kapcsolatban. A 2020-as Nemzeti alaptantervet, az ahhoz készült 5–6. évfolyamos természettudomány, valamint a 7–8., illetve 9–10. évfolyamos földrajz kerettanterveket elemeztem. Ezek mellett az 5–8. évfolyamra készített hon- és népismeret kerettantervvel is foglalkoztam. Azért ezekre a tantervekre irányult a vizsgálatom, mert a természettudomány tantárgyra épül a későbbiekben a földrajz, ami a hon- és népismeret által tanított ismeretekből is táplálkozik. A kerettantervekben kulcsszavas keresést alkalmaztam. A következő kulcsszavakat használtam: hazaszeretet, nemzeti identitástudat, hagyományőrzés, néphagyomány, magyar kultúra, hungarikum, népviselet, néprajz, világörökség, nemzetiség.
Az 5–6. évfolyamos természettudomány kerettantervben nem szerepel kifejezetten a hagyományőrzéssel vagy a kultúra megismerésével kapcsolatos témakör, ezen felül a fejlesztendő kompetenciák között sem jelenik meg egyértelműen. A kerettantervben szereplő feladatötletek közül azonban néhányban megjelenik a hazai élővilág (pl. hazai háztáji és vadon élő állatok összehasonlítása, hazai erdők feltérképezése) ismerete.
A földrajz kerettantervek bevezetőjében a következő olvasható a földrajzról: ,,A földrajz a természet- és a társadalomföldrajz, valamint a regionális tudomány mellett számos földtudományágat képvisel a közoktatásban, integrálja a földtani, a légkörtani, a hidrológiai, a talajtani és planetológiai-csillagászati tudást, valamint megjelenít gazdaságtudományi, szociológiai, demográfiai, etikai, néprajzi, politológiai ismereteket is” (Kerettanterv 2020 p. 1.). Látható tehát, hogy a földrajz szorosan kapcsolódik számos egyéb tudományághoz, természet- és társadalomtudományos tartalmakat egyaránt közvetít. Jelen dolgozatban tárgyalt témák és feladatok a tantervben említettek közül elsősorban a szociológia, a demográfia, az etika és a néprajz területeihez kapcsolódnak. A 7–8. évfolyam földrajz kerettantervébennyolc nagy témakör szerepel, amelyek közül háromban kap szerepet a kultúra megismerése: a közvetlen lakókörnyezetünk, Magyarország, illetve a Kárpát-medence földrajza. Ezek tanulása során a tanulók megismerik a szűkebb és tágabb környezetük természeti és kulturális értékeit, és képesek lesznek ezek bemutatására. Mindemellett a tanulási folyamat eredményeként elvárható, hogy rendelkezzenek megfelelő alapokon fekvő magyarság- és Európa-tudattal, és törekedjenek nemzetük kulturális értékeinek megőrzésére. A 9–10. évfolyam földrajz kerettantervének tíz nagy témakörében fele-fele arányban jelennek meg a természet- és a társadalomföldrajzi témák, de közülük csak a Magyarország és a Kárpát-medence a 21. században témakör tanulása során kiemelt fejlesztési cél a nemzeti identitástudat erősítése.
Az 5–8. évfolyam hon- és népismeret kerettanterv tartalmazza a népünk kulturális örökségére jellemző sajátosságok, kultúránk elemeinek, illetve a néphagyományok megismerésének követelményét. A nemzeti identitástudat kialakítása és erősítése érdekében kiválasztott ismeretanyag úgy van rendszerezve, hogy lehetőséget ad a magyar népi kultúra megismerésére, illetve a szociális érzékenység (pl. egymás elfogadása vagy a hagyományok tisztelete) kialakítására. A néphagyományok az emberi értékek hordozói, így ismeretük az általános műveltség részét képezi, ami emiatt fontos szerepe van a tárgy ismeretanyagainak elsajátításában. A tanulási folyamat erősíti a kultúránk és a nemzeti értékeink megbecsülését, és hozzájárul a közösséghez tartozás érzésének megtapasztalásához.
Ugyan több iskolai tantárgy (pl. földrajz, hon-és népismeret, magyar irodalom, ének-zene) ismeretanyagában is vannak a hagyományainkkal, kultúránkkal, értékeinkkel foglalkozó elemek, azonban ezek igazán mély, tantárgyakon átívelő, komplex megismerésére az egyes tantárgyak nagy mennyiségű tananyaga és alacsony óraszáma miatt szinte nincs lehetőség. Ennek következtében gondolkodnunk kell tanórán kívül megvalósítható lehetőségekben is. A múzeumpedagógiai foglalkozások jó alkalmat jelenthetnek a nemzettudat erősítésére. „A múzeumpedagógia az iskolán kívüli ismeretátadással foglalkozó, múzeumi keretek között zajló pedagógiai oktató-nevelő tevékenység, melynek alapja a múzeumi gyűjtemény és kiállítás, épül a formális, iskolarendszerű oktatásra és figyelembe veszi a korosztályi sajátosságokat” (Pereces Á. 2010 p. 1.). A múzeumpedagógia közvetlen céljai a múzeumi gyűjtemények, kutatási eredmények élményszerű átadása, míg közvetett célja a jövőre vonatkozik, egy múzeumlátogató nemzedék kinevelése, amely megbecsüli a múlt szellemi és tárgyi örökségét is (Pereces Á. 2010). A múzeumban történő foglalkozások leginkább az óvodástól a középiskolás korosztályig terjedően segítik a kiállítások mondanivalójának feldolgozását, igazodva életkori sajátosságaikhoz. Egy-egy múzeumpedagógiai foglalkozás hasznossága különösen akkor mutatkozik meg, ha beépül az iskolai tanítási-tanulási folyamatba, ami akkor a leghatékonyabb, ha az iskola és a múzeum együtt tud úgy működni. Az együttműködés első fázisában a tanulók motivációját kell kialakítani és fel kell idézni előzetes ismereteiket. Ezt követően a múzeumban az új ismereteket biztosító tények, jelenségek, folyamatok bemutatására, valamint a tények több oldalról történő megbeszélésére kerül sor, végül a diákok rendszerezik, összefoglalják a tapasztaltakat, tanultakat. Ezt a kört zárja le az iskolában a következtetések levonása, a tanultak alkalmazása, valamint a tanulók teljesítményénének mérése és értékelése (Pereces Á. 2010).
A kutatás eredményeinek rövid összefoglalása
Kérdőíves kutatásom célja kettős volt. Egyfelől arra irányult, hogy a jelenleg aktív földrajztanárok, illetve a 7–10. évfolyamos tanulók szülei hogyan vélekednek arról, mennyire lenne szükséges a köznevelésben hazaszeretetről, a nemzethez tartozás érzésének erősítéséről beszélni. A felnőttek véleménye mellett a 7–10. évfolyamos tanulókat is megkérdeztem, amelynek során azt vizsgáltam, hogy miről és hogyan tanulnának szívesen e nagy témakörön belül. Kutatási hipotézisem az volt, szükség van arra, hogy a magyar kultúrát és annak elemeit megismertessük a fiatalokkal.
Kutatásomat kvantitatív módszerrel, online kérdőíves kikérdezés formájában végeztem. A 216 db tanulói, 31 db tanári és 102 db szülői kérdőív kiértékelése alapján látható, hogy a kitöltők nagy része szerint fontos és szükséges lenne beszélni a magyar kultúráról, a magyar hagyományokról, a hungarikumokról, erősíteni kellene a hazaszeretetet, a nemzethez tartozás érzését. A szülői és tanári kérdőívek hasonlóan épültek fel. Az elején az általános adatok felvételét követően olyan kérdések következtek, amelyek segítették hipotézisem megválaszolását. Többnyire 5 fokozatú Likert-skálán kellett a válaszadóknak kifejteni a véleményüket. A két kérdőív kiértékeléséből látható volt, a válaszadók körülbelül 70%-a gondolja azt, hogy a hagyományokról, magyar kultúráról szükséges lenne beszélni az iskolában vagy iskolán kívüli programok keretein belül. A tanulói űrlapok is hasonlóan épültek fel, de ebben az esetben a kérdéseim inkább arra irányultak, hogy milyen témakörökkel foglalkoznának szívesen, illetve hogy ezen témaköröket milyen módszerekkel dolgoznák fel. A legkedveltebb témakör a hungarikum volt, míg a néprajz tanulásához van a legkevesebb kedvük. A módszerekkel kapcsolatban a legnagyobb számban a játékos formájú feldolgozásra érkeztek szavazatok. Érkezett néhány szöveges megjegyzés is az űrlapok tartalmáról, amelyek többségükben arra utaltak, hogy ezt minél több tanárral összefogva kellene megvalósítani iskolai kereteken belül, hogy a lehető legátfogóbb képet kapják a tanulók a témakörökről. Ez is alátámasztja azt, hogy szükséges tanórán kívüli programokban is gondolkodni, hiszen minden tantárgy óraszáma alacsony, így tanórai keretek között nehéz mélyebben foglalkozni ezekkel a témakörökkel. A folyamatok sokszor összetettek, azokat egymástól nem független tényezők alakítják, amelyeket csak több különböző szempont figyelembevételével érthetünk meg igazán. A feladatok, a tanulói tevékenységek kitalálása során sok segítséget nyújtottak a beérkezett válaszok mind a témákat, mind pedig a feladattípusokat illetően.
Programtervek a magyar kultúra földrajzi tartalmakon keresztüli megismerésére
A programtervek elkészítése során először azt gondoltam végig, hogy mely témakörök feldolgozására lenne szükség, illetve a kérdőívek kérdéseire érkezett válaszok alapján mire lenne igény a kutatásban részt vevők részéről. Végül az ábrán látható nyolc témakör került a fókuszba. Minden témakör feldolgozásához egy-egy 30 perces programtervet állítottam össze, amelyek segítségével a tanulók átfogó képet kaphatnak az aktuális résztémáról. Fontos szempont volt, hogy ezeket tanórákon, szakköri foglalkozásokon, fakultáción, tematikus napokon és témaheteken egyaránt használni lehessen, illetve akár külső helyszínen (pl. múzeumban, játszóházban) is különböző foglalkozások alapjául szolgálhassanak. A földrajztanuláshoz kapcsolódó, általam kidolgozott programtervek összesen 27 feladatot tartalmaznak.
A feladatok kitalálása során tanulói aktivitásra törekedtem és a kompetenciafejlesztési célokat is szem előtt tartottam. A tevékenységek egyéni, páros vagy akár csoportmunkában is elvégezhetők. A megoldáshoz szükséges időintervallumok 5, 10, illetve 15 percre tehetők, így akár egyben, de akár elemenként is felhasználhatók, sőt a különböző témakörök feladatai kombinálhatók. A feladatok típusait tekintve változatos módszereket alkalmaztam. Vannak például rövid, saját választ igénylő feladatok, párosító (párkeresős), sorba rendező, adott tulajdonság alapján csoportba, halmazba sorolásos feladatok is. Ezek mellett szerepel térképen megjelölt pontokhoz képek kiválasztása, valamint puzzle és igaz-hamis jellegű feladat is.
A feladatok a LearningApps felületén és papíralapon is elkészültek. A LearningApps tankockái könnyen elérhetők linkek és QR-kódok segítségével, de akár online tanyagokba is beágyazhatók. Azért választottam az online felületet is, mert nemcsak interaktív részvételt igényelnek, hanem az önálló tanulásra és ismeretszerzésre is alkalmasak, hiszen egyből visszajelzést kaphatnak a tanulók a megoldásokra. Papíralapú feladatok esetében egyszerűbb a csoportmunka koordinálása, valamint a feliratok térképen történő elhelyezése; a puzzle darabkáinak összeillesztése hagyományos módon motiválóbb és szemléletesebb lehet a gyerekek számára. A feladatok célja a kultúra megismerésén túl az érdeklődés felkeltése, a megismerésre való nyitottság kialakítása volt.
A következőkben bemutatom az elkészített programterveket, amelyek iránymutatóként szolgálnak a fentebb megfogalmazott fejlesztési célok megvalósítása érdekében. Az itt szereplő feladatok szabadon variálhatók attól függően, hogy éppen mely témakörrel foglalkozunk vagy mit szeretnénk fejleszteni. A nyolc résztéma programterveit egy-egy táblázatban foglaltam össze, amelyekben a tevékenységek elvégzésének becsült időtartama, a feladat címe, a gyermekek számára megfogalmazott utasítás, valamint a kidolgozott feladat online elérhetősége látható. Valamennyi programterv elérhető ezen a linken. A következőkben négy programtervet mutatok be részletesebben.
A Kárpát-medencei népviseletek programterve
Ebben a programtervben olyan feladatok szerepelnek, amelyek a Kárpát-medence területén élő népcsoportok különböző népviseletét mutatják be, illetve a női és férfi viseletdarabok elnevezéseivel ismerkedhetnek meg a tanulók. Ezzel a programtervvel és témakörrel leginkább a kulturális tudatosság kompetenciái fejleszthetők, de természetesen a személyes és társas kapcsolati, valamint a kommunikációs kompetenciák fejlesztése is megjelenik. Három eltérő időtartamú és típusú feladatból áll, amelyeket a következő táblázat foglal össze. Szerepel olyan, amelyben térképen megjelölt pontokhoz kell képet párosítani (Ki hol él?), van, ahol betűhálóban eldugott szavakat kell megtalálni (Miből áll?), de akad olyan is, ahol halmazokba kell rendezni a kifejezéseket (Női vagy férfi?).
Azért gondolom, hogy ezzel a témakörrel különösen fontos lenne megismerkedniük a tanulóknak, mert abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rengeteg forrás áll rendelkezésünkre, akár képek, videók formájában, de vannak még élő adatközlők is, akiknek eredeti viseleteik vannak. Ezek mellett meg lehet találni azokat a vonásokat, amelyek kifejezetten jellemeznek egy-egy tájegységet, ami által nemcsak a kultúrát ismerhetjük meg, hanem a földrajzi tudásunk is gyarapodhat. Például azzal, hogy a népviseletek megismerésével újabb és újabb néprajzi tájakat ismerünk meg, ezzel együtt pedig a Kárpát-medence területén elfoglalt helyét is hozzákapcsoljuk.
Gasztronómiai programterv
Ez a programterv a tradicionális magyar ételeket hivatott megismertetni a tanulókkal. Itt szintén szerepet kap a földrajz, hiszen szerepel olyan feladat, amelyben a régióra jellemző ételeket kell megtalálni. Ezek mellett lehetne arról is beszélni, hogy az ország különböző területein milyen néven ismerik az adott ételeket (ilyen például a tócsni vagy lapcsánka esete, amit a kisütés milyensége különböztet meg a különböző területeken), de a jelen programtervben erre nem tértem ki. Leginkább szintén a kulturális tudatosság kompetenciáit fejleszti, azonban – mint ahogy az előbb is –, a személyes és társas kapcsolati, valamint a kommunikációs kompetenciákat is fejleszti. Három, egyenként tíz perces programelemből áll, amelyeket a 2. táblázat foglal össze. Ebben az esetben is többféle feladattípus szerepel: párba állítós feladat (Miből készül?), van halmazba sorolásos feladat (Hol eszik?), illetve térképen megjelölt pontokhoz jellemző ételek hozzárendelése (Melyik régióra jellemző?).
Úgy gondolom, hogy a gasztronómia az egyik olyan kulturális elem, amelyről a legtöbbet tudnak az emberek, de még így is mindig számos új dolgot lehet megtanulni a hagyományos ételeinkről. Vannak jellegzetes halételeink, amelyeket adott településekhez tudunk kötni, ilyen például a bajai halászlé. Az ételek, illetve azok összetevői jól mutatják a terület, település jellegzetes növénytermesztését, állattenyésztését. Például a krumplis ételek az Alföld északi részén jellegzetesek. Ez egy sokak által kedvelt témakör is, emiatt talán mindenki kicsit közelebb érzi magához, mint az előzőben tárgyalt népviselet témakörét.
Hungarikumok programterve
A tanulók a kérdőívben adott válaszaik alapján a legszívesebben a hungarikumokról tanulnának. A hungarikum a magyarság csúcsteljesítményeit jelölő gyűjtőfogalom, amely olyan kiemelésre, megkülönböztetésre méltó értéket jelez, amely a magyarságra jellemző tulajdonság, egyediség, különlegesség és minőség (www.hungarikum.hu). Ez a témakör szintén a kulturális tudatosság kompetenciáját fejleszti leginkább. Itt is három feladatból épül fel a programterv, időtartamokat tekintve egyikük húsz, a másik kettő öt perces feladatból áll. A feladatokat a táblázat fogalja össze. A változatos feladattípusok itt sem maradhattak el. A leghosszabb feladat egy online szabadulószoba, aminek napjainkban egyre nagyobb szerepe van a köznevelésben, a digitális oktatásban. Ezen kívül szerepel egy halmazba sorolásos feladat (Hungarikum-e?), valamint egy olyan, amiben képek alapján kell településeket megnevezni (Hová köthető?).
A földrajzi tartalom úgy jelenik meg ezekben a feladatokban, hogy nagyobb tájegységekhez kell kötni például települések elhelyezkedését, vagy képeket kell kapcsolni településhez. Erre jó példa az utolsó feladatból a kolbász képe, amiről általában minden tanulónak Békéscsaba vagy Gyula városa jut eszébe. Játékos formában ilyen módon is földrajzot tanulnak. A hungarikumok között vannak eléggé ismertek, de kevésbé ismertek is. Ez a lista folyamatosan bővül, tehát mindig lehet fejleszteni a tudást, illetve ezáltal újabb és újabb kevésbé ismert települések is felkerülnek a térképre.
Néphagyományok és népszokások a Kárpát-medencében programterv
A néphagyományainkhoz, népszokásainkhoz kötődő feladatok összeállítása során igyekeztem ismert és kevésbé közismert szokásokat is bemutatni. Minden hagyománynak megvannak a hozzá kapcsolódó viseletei, népdalai, jellegzetes vonásai, hiedelmei, amelyek napjainkban már nem igazán ismertek, csak egy szűkebb réteg körében. A feladatokban igyekeztem ezeket az apróbb jellegzetességeket is kiemelni. Ezek a feladatok elsősorban szintén a kulturális tudatosság kompetenciáit fejlesztik, de emellett a kommunikációs kompetenciák fejlesztése is szerepet kap. Ebben a programtervben is három, körülbelül 10 perces időtartalmú feladat található. A jeles napok megismerésére egy keresztrejtvény szolgál, amiben képek, valamint rövid leírások alapján kell kitalálni az ünnep nevét. Emellett szerepel egy igaz-hamis típusú feladat is, ahol egy térkép segítségével kell az állításokról eldönteni, hogy igazak-e vagy hamisak. Az utolsó feladat ebben a programtervben a Melyik népszokás? címet viseli, ahol 2×3 kocka kirakásával tárulnak a tanuló elé hagyományok képei (6. ábra). Ezen képek alapján kell kitalálni melyik népszokást mutatja be a kép.
A földrajzi tartalom a térképes feladatban jelenik meg a különböző néprajzi kistájak elhelyezkedésén keresztül, hiszen szükséges a térkép értelmezése, valamint a különböző állítások során a már korábban megtanult nagytájak elhelyezkedésére is emlékezni kell. Ezek mellett kocka kirakós játék a téri képességeket is fejleszti, hiszen a részekből áll össze az egész, valamint a forgatások is hozzájárulnak ennek a fejlesztéséhez.
Összegzés
A kutatás rávilágított arra, ami egyben a munkám motivációja is volt, hogy a földrajz tantárgy tanításán belül csak felszínesen előkerülő témák, mint a népművészet, a néprajz, a világörökség, a hungarikumok érdekesek lehetnek a tanulók és a pedagógusok számára. Ezen kívül, mivel a tárgyalt témák több tudományterülethez egyaránt kapcsolódnak, érdemes lenne erősíteni a különböző tantárgyak közötti együttműködést. Jó alkalom lehet erre például egy témanap, témahét vagy egy projekt, de érdemes lenne iskolán kívüli programokon (például tanulmányi kirándulásokon, múzeumi foglalkozásokon) erősíteni a tantárgyi kapcsolatokat. A programterv számos elméleti problémát és témakört ölel fel, amelyek mindegyike részletesebb tárgyalást is megérdemelne, de jelen tanulmány keretében csak egy általános kép bemutatására nyílik lehetőség. Ezek mellett törekedtem arra, hogy a témakörök számos tantervi kapcsolódását, illetve a kompetenciafejlesztésben betöltött szerepét is bemutassam.
A feladatok kidolgozásánál törekedtem a sokszínűségre, a játékosságra, de ugyanakkor a tudás fejlesztésére is. Ugyan a tevékenységek sok témakört érintenek, de a magyarság múltjából, hírességeiből, hagyományaiból adódóan rengeteg lehetőség rejlik még további kisebb tematikus egységek kidolgozására.
A nemzeti identitástudat kialakulásának szakaszai az otthoni alapok lerakása után az iskolai évekre tehetők, ezért bíztató, hogy a visszajelzések alapján a tanulók és a tanárok is befogadónak bizonyultak a tudat erősítésére. Volt alkalmam néhány osztályban, tanórai keretek között kipróbálni a feladatok egy részét. A tanulók aktívak és lelkesek voltak ezeken a foglalkozásokon. Ezekre a tapasztalatokra alapozva, valamint a feladatok különböző kompetenciák fejlesztésben betöltött szerepére tekintettel a kultúra megismerésén keresztül a nemzeti identitástudat kialakítása és erősítése céljából javaslom a jelenlegi és leendő földrajztanároknak a feladataim beépítését a tanítási gyakorlatukba. Úgy gondolom, hogy ezek a feladatok a hagyományőrzést egy nem feltétlenül hagyományos útra terelik, de a 21. század digitális világában a tanulók elérésének és figyelmének felkeltésének egyik legfőbb útja az, ha digitális eszközök útján próbáljuk megismertetni velük a kultúránk elemeit.
A kutatásomat Sebő Ferenc népzenekutató gondolataival zárom: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!”
