Kókuszdiószüret makákókkal – Thaiföld
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
A vad kókuszpálma természetes élőhelye a trópusi és szubtrópusi területek homokos, sós talajú tengerparti sávja. A tengerpartoktól távolabbi területeken az ember terjesztette el. Optimális növekedéséhez bőséges napfényre és rendszeresen sok csapadékra (1500–2500 mm/év) van szüksége. A kókuszdió magas páratartalom (legalább 70–80%) mellett fejlődik jól és hoz termést, ezért ritkán fordul elő alacsony páratartalmú területeken.
A kókuszpálma termésének, a kókuszdiónak a magja könnyen „utazik” a tenger hullámain. Az ellenálló kókuszdiót a tengeráramlások akár 4000 km-re is elszállíthatják az anyanövénytől, így gyorsan elterjedt az északi és a déli szélesség 25o közötti partokon. A homokos tengerparton kicsírázik és hamarosan pálmaligetek alakulnak ki. A helyiek hamar ültetvényeket létesítenek, nem gondolván, hogy ezzel igencsak veszélyeztetik lakóhelyük ökológiai egyensúlyát.
Egy indonéz mondás szerint annyi mindenre hasznosítható a kókuszpálma, amennyi nap van az évben. A kókusz a thai konyha alapanyaga. Érdekes, hogy ez nem volt mindig így. A kókusztej a 16. században portugál felfedezők hatására került be a thai konyhába, mivel a portugáloknak annyira hiányzottak a tejtermékek, hogy megkérték a helyi szakácsokat, keressenek valami hasonlót.
A kókusztejet és kókuszvajat többnyire mindenki otthon készíti el. Először kikaparják a kókuszdió belét, vizet locsolnak rá, kézzel alaposan összenyomkodják, majd lecsepegtetik, így kapják a kókuszvajat. A masszához újra vizet adva és lecsepegtetve nyerik a kókusztejet, nagyon sok ételük alapját.
A kókuszdiót azonban le is kell szedni a fáról. Van, hogy emberek másznak fel érte nem kis nyaktörő ügyességgel. A találékony thai emberek majmokat, emsemakákókat is felküldenek a kókuszpálmára, hogy azok ügyes mozdulatokkal lecsavarják a termést.
A majmokat arra is megtanítják, hogy csak az érett diót szedjék le. Egy nap akár 1000 kókuszt is leszednek 8 órai „műszakjuk” alatt. Persze ahhoz, hogy egy majomból jó szüretelő legyen, képzésen is részt kell vennie. Először megtanítják neki, hogyan kell letekerni a gyümölcsöt egy alacsony rúdon, milyen vezényszavak vannak a gazdától, majd jöhet a munka a magasban teljes szimbiózisban az utasításokat adó gazdával.
Az állatokat sokszor a vadonból illegálisan gyűjtik be a munkához, és a harapás elkerülése végett szemfogaiktól is megszabadítják őket. „Szabadidejükben” is foglalkoztatják őket, a turistákat szórakoztatják: bicikliznek, mutatványokat mutatnak be, majd bezárva várják a következő napi kemény munkát, akár az egykori rabszolgák…
Feladat
Döntsd el, hogy melyik állítás igaz és melyik hamis!
- A kókuszpálma magja sokáig megőrzi csírázóképességét.
- A mag tengeren úszva az anyanövénytől akár több ezer km-re is kicsírázhat.
- 100 kg kókuszdióból 150 kg fonásra alkalmas rostot lehet előállítani.
- Régen a tornatermi szőnyegeket kókuszrostból készítették, mert rendkívül rugalmasak voltak.
- A termésből nyerik a korpát, amely a kókuszdió szárított húsa.
- A kókuszban található áttetsző folyadék nem alkalmas ivásra.
- Egy kókuszpálma több generáción keresztül szolgálhatja az embereket.
- Egy érett kókuszdió súlya elérheti a 2 kg-ot is, ezért vigyázva sétáljunk alatta.
- Elsőként Kőrösi Csoma Sándor számolt be Európában a növényről.
- Vásárláskor érdemes megrázni, ha lötyögést hallunk benne, akkor van benne folyadék, érett a gyümölcs, és így nyugodtan megvehetjük.
A feladat leírása (letöltés)
A feladat megoldása (link)