Kitekintő

Részvételi megközelítés a környezeti nevelésben

MONDOK ZSUZSA

Magyar Környezeti Nevelési Egyesület; mondok.zsuzsa@gmail.com

Bevezetés

Mégis mi az a részvételi környezeti nevelés? – kérdezhetnénk értetlenkedve, hiszen minden környezeti nevelési programban részt vesznek gyerekek. „Részvétel: alkalmat teremt társadalmi csoportok és egyének számára, hogy minden szinten aktív szerepet vállaljanak a környezeti problémák megoldásában” (UNESCO Declaration 1977. p. 27.). Ezen környezeti nevelési célajánlásnak is megfelelően a részvételen sokan azt értjük, hogy tanítványaink ténylegesen részt vesznek a környezeti közügyek megoldásában, beleértve a családban való szerepvállalástól kezdve az iskolán, a lakókörnyezeten, a településen keresztül a nemzeti, majd nemzetközi természet- és környezetvédő mozgalmakban való részvételig mindent, ami emberi közösségekre vonatkozik (Victor A. 1993).  

Az alábbiakban Robert Hart (1992) és Jan Činčera (2022) tanulmányai alapján  rendszerként mutatom be a részvételi megközelítést, valamint ismertetek egy hamarosan záruló Erasmus+ projektet, amely ezekkel a módszerekkel szeretné megismertetni a diákokkal, fiatalokkal foglalkozó környezeti nevelőket és a helyi közösségek vezetőit.

Mitől részvételi a környezeti nevelés?

Az igazi részvétel több annál, mintsem hogy a gyerekek elvégeznek felnőttek által kitalált és kidolgozott feladatokat, tevékenységeket, esetleg úgy, hogy azok célját nem is értik igazán. Ha a diákok az oktatási folyamat valamelyik szintjén a tanulásukkal kapcsolatban döntési lehetőséget kapnak, azt nevezzük a tanuló által irányított tanulásnak vagy részvételi megközelítésnek (angol nyelvű szakirodalomban: participatory approach).

Hart, R. (1992) szerint a fiataloknak szükségük van arra, hogy a felnőttekkel együtt értelmes projektekben vegyenek részt, hiszen másként hogyan válhatnának felnőttkorukban felelős, cselekvő állampolgárokká. A bevonódáshoz, a részvételhez szükséges magabiztosságot és kompetenciákat csak a gyakorlatban lehet fokozatosan megtanulni. A részvétel táplálja a motivációt: a fiatalok komplex projekteket is képesek megtervezni és futtatni, ha magukénak érzik azokat. A motiváció tehát segíti a kompetenciák kialakulását, ami azután további projektekben való részvételre serkenthet. Az idősebbekkel és tapasztaltabbakkal való együttműködés során a fiatalok a felelősségről, a kötelezettségekről is tanulhatnak. 

A fentiek alapján érthető módon gyakran ajánlott stratégia a környezeti és fenntarthatóságra nevelésben, hogy a diákok valamilyen szinten irányíthassák a tanulásukat. Ha saját elképzelésük és érdeklődésük vezetheti őket, belsőleg motiváltabbak lesznek a tanulásban. Ebből következik, hogy előnyös, ha a diákokat bevonják a tanulásukról szóló döntések meghozatalába, azaz, ha dönthetnek, hogy mit és hogyan tanuljanak, milyen tevékenységeket végezzenek.

Ha a diákokat valóban bevonják egy programba, akkor a tanulók:

  • érteni fogják az adott feladat vagy tevékenység célját;
  • tudni fogják, ki döntött úgy, hogy ők részt vegyenek ebben a tevékenységben és miért;
  • nemcsak „dekorációk” lesznek, hanem valódi, értelmes szerepük lesz a program során; 
  • önként vesznek részt benne azután, hogy világossá tették számukra, miről is szól a tevékenység (Hart, R. 1992).

A részvételi létra

Hart, R. (1992) szerint „…a fiatalok társadalmi részvétele úgy is felfogható, mint a fiatalok és a felnőttek partnerkapcsolatának egy formája. A fiatalok – az adott helyzet, az erőforrások, az igények és a tapasztalataik függvényében – különböző mértékben vonhatók be, vagy vállalhatnak magukra feladatokat. A részvételi létra a gyermekek és fiatalok különböző projektekbe, szervezetekbe vagy közösségekbe való bevonásának szintjeit szemlélteti” (in: Európa Tanács, 2020). Minél magasabb a létra foka, annál nagyobb mértékben vonják be a diákokat. A diákok részvételének 8 szintjét különbözteti meg, azonban a szintek közül az első hármat nem tekinti valódi részvételnek. A modell nem arra utal, hogy a magasabb szintek fejlődési fokokat jelentenek, és hogy az a legérettebb módszer, amelyben mindenről a diákok döntenek. Mind az öt „valódi” szintnek megvan a maga értéke: a választás közöttük az adott körülményektől (pl. a diákok életkorától) függ, és változhat egyik témáról vagy tanulási helyzetről a másikra (Činčera, J. 2022).

Hart, R. részvételi létrája (Európa Tanács 2009)

Részvételi megközelítés a környezeti és fenntarthatóságra nevelésben

A környezeti és fenntarthatóságra nevelési programok közül a hosszú távú, a diákok aktív részvételét igénylő iskolai vagy közösségi szintű projektek kínálják a legalkalmasabb kereteket a részvételi megközelítés számára. A rövidebb alkalmak, mint pl. egy egynapos oktatóközponti látogatás vagy akár egy többnapos, helyben alvós erdei iskolai program esetén a diákoknak nagyon kicsi a mozgásterük az előre eltervezett, előkészített tevékenységek befolyásolásában. Az is gyakran megesik, hogy nem vonzza őket a programokról való döntés, jól elvannak a számukra szervezett tevékenységekkel, különösen igaz ez a terepi programokra.

Činčera, J. (2022) rámutat arra is, hogy a részvételi megközelítés során a döntéshozás jellemzően két fél – a diákok és tanárok – között oszlik meg, hisz az iskolai projekthelyzetek a leggyakoribbak. Más a helyzet azonban, ha a diákok a helyi közösség projektjében vesznek részt. Itt nemcsak a tanárokkal, hanem a közösség (helyi önkormányzat, NGO-k) képviselőivel is tárgyalniuk kell és osztozniuk a döntések meghozatalában. Vizsgálatai alapján a részvételi megközelítésnek az alábbi előnyei vannak a környezeti és fenntarthatóságra nevelés szempontjából:

  • a tanulók elkötelezetté válnak a környezet iránt; 
  • nagyobb lesz a tanulók ún. cselekvési kompetenciája, mivel lehetőségük van dönteni és láthatják a döntésük eredményét;
  • növeli a tanulók önbizalmát, hogy képesek a saját erőfeszítéseikkel javítani a környezet állapotán. 

Közösségi kutatás 

közösségi kutatás a nyilvánosság részvétele a tudományos kutatásban, azaz olyan kutatás, amit tudósok és nem hivatásos (amatőr) kutatók egymást segítve végeznek. Közösségi kutatás során laikusok olyan adatokat tudnak összegyűjteni, amelyekre a tudományos kutatóknak másként esetleg nem lenne kapacitása. A kutatás során rengeteg tudáshoz lehet hozzájutni, és az adott tudományterület érthetőbbé is válik a nyilvánosság számára. A diákok bevonása egy közösségi kutatómunkába számos egyéb előnnyel jár: új tanulási helyzetet (pl. élményalapú tanulás) teremt, erősíti a természettudományos kompetenciákat, növeli a tudatosságot a témában, segíti a kritikai gondolkodást és az élethosszig tartó tanulásra ösztönöz, valamint a laikusok, diákok bevonása a kutatásokba erősíti a tudományos vélemény és objektivitás társadalmi elfogadottságát (Könczey R. 2014).

Az Erasmus+ részvételi környezeti nevelési projektje

Az Erasmus+ Részvételi megközelítés a környezeti nevelésben elnevezésű projekt 2021 őszén indult a cseh Ekoinkubator nevű szervezet kezdeményezésére, amelyben a négy visegrádi országból egy-egy környezeti neveléssel foglalkozó szervezet – Magyarországról a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület – vesz részt partnerként.  A projekt legfontosabb célja, hogy népszerűsítse a fiatalok bevonását a saját tanulásukról szóló döntéshozatalba. Abban is próbál segíteni a fiatalokkal foglalkozó környezeti nevelőknek, diákoknak és helyi közösségeknek, hogy hatékonyabb utakat találjanak a környezeti és fenntarthatósági problémák megoldására és a fiatalok bevonására. 

A projektben a partnerek munkájának eredményeként jött létre a jó gyakorlatoknak az interneten hamarosan elérhető gyűjteménye, ún. e-kézikönyv (www.peehandbook.eu), ami résztvevő országonként (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) 4-4 jógyakorlatot és a helyi környezeti nevelés történetét, valamint az előrelépés lehetőségeit ismerteti röviden a részvételi környezeti nevelés szempontjából nézve. A rövid esetleírások gyakorlati útmutatókat és feladatlapokat is tartalmaznak annak érdekében, hogy bárki egyszerűen használhassa vagy alkalmazhassa azokat a munkája során. Hazai jógyakorlatokként az alábbiakat választottuk az egyébként nem túl számos hazai eset közül: 

A projektünk elején a hazai jó gyakorlatok között keresgélve nehezen találtunk a fent leírtak szerint részvételinek nevezhető eseteket. A környezeti nevelők, tanárok keveset tudnak a részvételi megközelítésről, és véleményem szerint az oktatás körülményei sem kedveznek a rövid vagy hosszú távú iskolai környezeti nevelési projekteknek. Pedig a részvételi megközelítés egyre gyakrabban jelenik meg a helyi közösségek életében is, pl. közösségi tervezés formájában. Az alább bemutatásra kerülő környezeti nevelési programok – a Folyófigyelő Hálózat kivételével – mind közösségi kutatások vagy azon alapuló gyakorlatokat tartalmaznak. Azonban a hasonlóságok ellenére is különböznek például abban, hogy a közösségi adatgyűjtés révén létrejött adatbázis tud-e további tudományos vagy természetvédelmi célokat szolgálni (pl. a Vadonleső) vagy sem (pl. a Természetességmérő), és abban is, hogy a program működtetői próbálják-e motiválni (és ha igen, hogyan) az adatok további gyűjtésére a laikus közönséget, esetleg bevonni a gyerekeket is. 

Folyófigyelő hálózat a pomázi Zöld Szív szervezet diáktagjainak kezdeményezésére jött létre és fejlődött határon túli együttműködéssé az 1990-es években. A vízvizsgálati program kialakulása a természetjárásból következett, a pomázi zöldszíves gyerekek végigjárták a Barát-patak mentét a forrástól a dunai torkolatig. Sétájuk közben tapasztalták, hogy vegyszeres szennyvíz zubog a patakba, és kinyomozták, hogy a budakalászi Lenfonógyár okozza a szennyezést. A gyár vezetőségét tárgyalásra kérték. A 10-12 évesekből és pedagógus kísérőjükből álló kis csapatot fogadták, és ígéretet tettek a gyerekeknek, hogy szennyvíztisztítót építenek. Állták is a szavukat.    

A diákok – a sikeren felbuzdulva – felvetették a gondolatot, hogy ha a Dunába ömlő valamennyi patak esetében el lehetne érni, hogy a vize megtisztuljon, akkor ez egyben a Duna vízminőségét is javítaná. Így született meg a Feketeerdőtől a Feketetengerig című Duna-program gondolata. Levélben megkerestek a Duna menti országokban – Németországtól Bulgáriáig – óvodákat, iskolákat, természet- és környezetvédő egyesületeket, amelyek többnyire pozitívan reagáltak és bekapcsolódtak a vizek vizsgálatába (Victor András  írásbeli közlése, 2022). A szakértők által kidolgozott folyófigyelő feladatlap alapján a zöldszíves gyerekek sok helyszínen évente 4 alkalommal elvégezték ugyanazokat a vizsgálatokat. A munka során összegyűlt adatokból azonban nem készült adatbázis, így nem lépett elő közösségi kutatássá. Ettől függetlenül jelentős tudatformáló és oktató-nevelő hatása volt és van ma is. Ha Hart, R. (1992) részvételi létráját vesszük alapul, a Zöld Szívesek folyófigyelésének létrejötte valódi részvételnek bizonyul: a 6. létrafok szintjén található, mivel a diákok a felnőttekkel közösen, egyenrangúként hozták a döntéseket, és szakértő felnőtt támogatására volt szükség a projekt megvalósulásához. (További információk: https://zoldsziv.hu/category/folyofigyelo-halozat/)

A Vadonleső program (www.vadonleso.hu) egy természetvédelmi, biodiverzitási közösségi kutatás, amely ma már 18 közismert védett növény- és állatfaj előfordulását gyűjti egy Google Maps alapú adatbázisba. A gyűjtött adatok szakmai ellenőrzést követően a hivatásos természetvédelem adatbázisába, a Természetvédelmi Információs Rendszerbe (TIR) is bekerülnek. Cél, hogy a gyűjtött adatok alapján ezeknek a fajoknak az elterjedését, annak dinamikáját, az őket veszélyeztető környezeti tényezőket térképezzék fel. 

Ürgeleső program Tihanyban (fotó: Bakó Botond)

A Vadonleső programból (mint közösségi kutatásból) nemcsak elterjedési adatok származnak, hanem az adatokat feltöltő laikus önkéntesek természethez való viszonyáról is kiderült néhány összefüggés (Bakó Botond írásbeli közlése, 2022):

  • az adatok azt mutatják, hogy a könnyen megfigyelhető fajok adatai nagyszámú önkéntestől érkeztek;
  • a fajok szerethetősége, különlegessége szerepet játszik az adatszolgáltatási kedvben;
  • a motivációt erősíti, hogy a rögzített adatok azonnal megjelennek a térképen.

Az adatszolgáltatás adott esetben közösségépítő hatással is bír, csoportok kialakulásához is vezet. A Vadonlesőnek van Facebook-oldala, csoportja, valamint követhető az Instagramon és a YouTube-on is. 

A Vadonleső oktatási, tanulási célokra is használható. Általános és középiskolákban a pedagógusok gyakran népszerűsítik a Vadonleső Programot, részint az önkéntessége, részint az adott településhez kötődő adatgyűjtés, részint az aktuális, például alkotópályázati felhívások kapcsán. Utóbbi esetben a pályamunkákat iskolai foglalkozásokon, szakkörökön, a pedagógus segítségével készíthetik el a tanulók. A pályamunkákat múzeumokban, vándorkiállításokon mutatják be. A verseket, meséket, amelyeket az évzáró gálaműsoron mutatják be a gyerekeknek és családjuknak ismert színészek, zenészek adják elő.

Lényeges megjegyezni továbbá, hogy a Vadonleső program egy olyan közösségi kutatás, ahol a laikusok által gyűjtött adatokat konkrét természetvédelmi akciók tervezéséhez használják. Például Budapesten a vadonlesős sünészlelések alapján derült ki, mely utakon veszélyezteti leginkább a sünöket a közúti forgalom. Ezekre az utakra kitehetők a kisemlősökre figyelmeztető közlekedési táblák, illetve szükség szerint forgalomlassító berendezések is alkalmazhatók a gázolási kockázat csökkentésére.

MÉTA Természetességmérője (www.termeszetessegmero.hu) segítségével a növénytársulások állapota alapján különösebb botanikai szakértelem nélkül is megmondható egy tájról, hogy mennyire természetes vagy mennyire zavart állapotú. Az egyes élőhelyek terepi adatlapjai 15-20 állításra adott válasz alapján a növényzet természetességének becslésére alkalmasak (4. ábra). A közösségi kutatás ezen formája kiválóan használható az oktatásban, hiszen már 10 éves kortól fontos és hasznos eszköze lehet a terepi tanulásnak, a tájjal való ismerkedésnek. A természetességmérő használata lehetőséget ad iskolai projektek tervezésére is. Ezek alkalmasak egy-egy nagyobb terület élőhelyeinek több ponton való vizsgálatára, vagy egy élőhelytípus több állománya állapotának összehasonlítására, illetve ugyanazon terület állapotváltozásának figyelemmel kísérésére is. Egy-egy terület, élőhelyállomány természetességének vizsgálati eredményeiből akár biológiai érettségi projektmunkák készülhetnek. A helyi közösség tájékoztatása a mérési eredményekről lehetőséget ad az adott élőhely megbecsülésére, értékelésére, vagy ha szükséges, a beavatkozásra. Az adatok felvétele már webes applikáción keresztül is lehetséges, bár feldolgozásukra egyelőre nincs tudományos kapacitás. 

A természetességmérő applikáció erdőre vonatkozó kitöltött feladatlapja (készítette: Kecskés Ferenc)

Az Életjelek Akció egyszerre kívánja segíteni a Natura 2000 fogalom megismerését, a terepi élménypedagógiát, a kötődést a természeti értékekhez és a saját nagyobb közösséghez, valamint a digitális lehetőségek környezeti nevelési felhasználását. Kiválóan beépíthető az oktatásba: lényege, hogy a csoport az iskola környezetében (önálló kutatás vagy a felsőbb évfolyamok segítsége, hagyománya alapján) találja és látogassa meg a Natura 2000 területet, készítsen fotót, és töltse fel egy közös (országos) digitális térképre a terület Natura-kódjával és a csoport adataival együtt, majd ezt követően a közös térképen keressék meg a közeli iskolák fényképeit, valamint nézzék meg a „saját“ Natura 2000 területre kilátogató többi csoport fényképeit és látogassák meg azokat. A fotómegosztásos akciót (amelyhez számos hasonló található ma már a közösségi platformokon) 2016–2019 között működtette az Oktatáskutató Intézet ökoiskolai munkacsoportja. A programokról részletesebb gyakorlati információk a projekt hamarosan induló honlapján találhatók. 

Életjelek akció egy diákcsoportja (fotó: Mondok Zs.)
Az Életjelek Google térképe (forrás: link)

Képzés és önképzés

A részvételi módszerek, az e-kézikönyv és a jó gyakorlatok megismerését nem csak az online publikációk szolgálják. Az ebben a témakörben 2022 őszén megrendezett konferenciák (október 26. és november 21–22.), illetve felvételeik elérhetők lesznek az érdeklődők számára. Októberben az Earth Force amerikai szervezet mutatta be az Environmental Action Civics elnevezésű részvételi környezeti nevelési programját, amely arra törekszik, hogy a fiatalok fontos szerepet kapjanak a környezeti ügyekkel kapcsolatos döntéshozásban és változást indíthassanak el a helyi közösségekben. A program angol nyelvű, osztálytermi módszertani listái itthon is alkalmazhatók lehetnek. A projekt partnerországok részvételi környezeti nevelési lehetőségeit, nehézségeit és jógyakorlatait videókon is megismerhetjük. További információk a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület Facebook-oldalán találhatók.

A projekt és a GeoMetodika Kitekintő rovatának cikke ezúton is köszöni az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatását.

 Irodalom

  • Činčera, Jan (2022): Participative approach in environmental and sustainability education. – Participative Environmental Education. Erasmus+ project. https://www.peehandbook.eu (megjelenés alatt)
  • Hart, Roger (1992): Children’s participation: from tokenism to citizenship. – UNICEF Innocenti Essays 4. International Child Development Centre of UNICEF, Florence. (link
  • Könczey Réka (2014): Közösségi kutatás – a fenntarthatóság tanulásának egyik eszköze. – Új Köznevelés 2014. 10. (link
  • Victor András (1993): A környezeti nevelés rendszere. – Iskolakultúra 3. 24. pp. 3–23. (link)
  • Állampolgárság és részvétel. – In: Kompasz. Kézikönyv a fiatalok emberi jogi neveléséhez. Európa Tanács 2020 (link)
  • Declaration of the Tbilisi Intergovernmental Conference on Environmental Education. – UNESCO 1977, Párizs. 101 p. (link)
  • Kiskompasz. Kézikönyv a gyermekek emberi jogi neveléséhez. – Európa Tanács 2009. FSZH – Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat, 356 p. (link)  

Kiemelt kép: Vízvizsgálat az inkei iskolásokkal (www.zoldsziv.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük