Hírek, események

A hagyományok jegyében – A Magyar Földrajzi Társaság jubileumi (75.) vándorgyűlése

HORVÁTH GERGELY

ny. főiskolai tanár; horvrger@gmail.com

A Magyar Földrajzi Társaság alkalmanként már a 20. század első felében, majd a II. világháború utáni újjáalakulását követően kevés kivételtől eltekintve évenként megrendezte a többnyire az éves társasági közgyűlésekkel összekapcsolt vándorgyűlését. Ennek célja eredendően a vándorgyűlés évente változó helyszínei környéke földrajzának mélyebb megismerése volt, eszközéül pedig előadások, illetve terepbejárások, tanulmányutak szolgáltak. Később kialakult az a rendszer, hogy a belföldi terepbejáráshoz – de attól elkülönülve – rendszeresen egy több napos külföldi tanulmányút is csatlakozott, többnyire a vándorgyűlés helyszínének viszonylagos közelségében.

2022-ben, a Társaság jubileumi (150.) évében a közgyűlés és a vándorgyűlés elvált egymástól. Az ugyancsak jubileumi (75.) vándorgyűlés Mohács központtal Dél-Baranya térségében zajlott le 2022. június 30.–július 3. között. A vándorgyűlés szakmai színvonala méltó volt a hagyományokhoz, sajnos a résztvevők létszámát tekintve ez már kevésbé mondható el, hiszen korábban akár több százan is megjelentek egy-egy vándorgyűlésen.

A jubileumi vándorgyűlés a ma Kulturális Negyedként ismert, csodálatosan szépségben felújított egykori Selyemgyár főépületében az „Újdonságok az Alsó-Duna-szakasz mentén” című plenáris előadássorozattal kezdődött. Az előadássorozat keretében az elnöki megnyitót és az alpolgármesteri köszöntőt követően a hallgatóság tudományos előadásokat hallgathatott végig olyan érdekes tématerületekről, mint az Alsó-Duna árvizei és ármentesítése, az újjászületett Duna-mellékágak szerepe és jelentősége, a mohácsi busójárás szellemi kulturális öröksége, az előadásoknak helyet adó egykori Selyemgyár érdekes története, valamint a kalocsai fűszerpaprika földrajza és történelme. De természetesen ilyen történelmi helyen járván szó esett Mohács történetéből vett eseményekről, érdekességekről, és nem utolsósorban a „nemzeti nagylétünk nagy temetőjén”, a mohácsi csatamező területén zajló új kutatásokról is. 

A délutáni terepbejárás a rekkenő hőségben elsősorban ez utóbbi témához kapcsolódott. A résztvevők a csatáról szóló leírásokban szereplő néhány helyszín felkeresése során meghallgathatták a kutatócsoport érveit többek között arról, hogy a geográfiai szemléletű kutatások alapján hol is lehetett a csata pontos helyszíne, és hol halhatott meg akkori fiatal királyunk. Természetesen a vita még zajlik, ugyanis a történészek többsége és a területtel foglalkozó geográfusok álláspontja között egyelőre még nagyok a különbségek…

Majd a délután második programpontjaként a részvevők kiváló helyi vezető ismertetésével rövid mohácsi városnéző sétán vettek részt. Ezt követően a vándorgyűlés résztvevői a hagyományos, szokásos baráti vacsorájukat a mohácsi Sokác Olvasókörben költötték el, ahol a helyi specialitásokból álló finomságok fogyasztásához egy délszláv dallamokat játszó kiváló zenekar szolgáltatott kísérőzenét. 

A mohácsi busók szobra

Másnap a vándorgyűlés részvevői egész napos szakmai tanulmányúton vettek részt Mohács tágabb környékén. Az első állomás a rendkívül gazdag tárgyi gyűjteménnyel rendelkező és – tájházaktól szokatlan módon – azok bemutatásában modern interaktív elemeket is alkalmazó székelyszabari német nemzetiségi tájház volt.

A székelyszabari német nemzetiségi tornácos tájház udvara
A székelyszabari német nemzetiségi tájház lakószobája

Ezt követően a résztvevők felkapaszkodtak a Dunaszekcső menti löszfalra, ahol a partfalcsuszamlás veszélyeiről, okairól, következményeiről számoltak be a csuszamlásokat kutató pécsi kollégák.

A dunaszekcsői löszfal Duna fölé magasodó csuszamlásos pereme

Majd ismét kulturális program következett, Bátaszéken a kevéssé ismert cikádori ciszterci apátság romkertjének és a helyén ma álló templomnak a felkeresésével.

Bátaszék cikádori ciszterci apátság romjai

Ezt követően újra a természeti szépségek kerültek előtérbea Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Gemenci-erdőpörbölyi szakaszának meglátogatásakor, egy kis körséta keretében még a védett terület szarvasaival és vaddisznóival is „találkozhattak” a csapat tagjai.

Vaddisznók a Gemenci-erdőben

A bajai halászcsárdában lezajlott pihentető szünetet követően Kalocsa volt az utolsó állomás, ahol a városnézést a javában zajló felújítások ugyan nehezítették, de a különleges Magyar Fűszerpaprika Múzeum megtekintése nem maradt el. Összességében a vándorgyűlés résztvevői rendkívül sok új, érdekes, tanításban is jól hasznosítható tapasztalattal és élménnyel gazdagodva térhettek vissza Mohácsra.

A kalocsai paprikamúzeum egy terme, jobb oldalon egy őrlőgép

A belföldi programot két napos külföldi tanulmányút követte, amelynek helyszíne a ma Horvátországhoz tartozó Dél-Baranya, a Drávaköz volt. Ez a térség a magyar történelemben sokszor játszott jelentős szerepet, de bevonult a horvát történelembe is, ugyanis Jugoszlávia széthullása, az új független horvát állam megszületése után a jugoszláv néphadsereg – vérengző félkatonai szabadcsapatokkal együtt – itt támadt rá az új államra, az együtt élő magyarok és horvátok százainak halálát, települések épületeinek teljes elpusztítását okozva.

Ezt legjobban mindjárt az út első állomása, a balkáni háborúban legtöbbet szenvedett szlavóniai város és dunai kikötő, Vukovár (az egykori Valkóvár) jelképezi, amelyet 87 napos csatával sikerült csak elfoglalni. A város hős védőire emlékeztet a kórház alagsorában látható, kissé a budai vár alatti Sziklakórházhoz hasonlító, ma múzeumként látogatható egykori óvóhely, ahol elképesztő feltételek között próbálták operálni és gyógyítani a sok száz sebesültet az orvosok és az ápolók.

A vukovári óváros helyreállított lábasháza
Az ostrom alatt is működő vukovári óvóhely kórházának életképe

De szívszorító volt látni az ezernyi golyó ütötte sebhelyt az egykor gyönyörű barokk házakon és különösen a hatalmas víztornyon, utóbbi afféle háborús mementóként szolgál ma is. A folyamatosan zajló helyreállítások ellenére hasonló a városkép az ugyancsak látványos történelmi városmaggal rendelkező Eszéken is, útközben pedig szomorúan lehetett tapasztalni, hogy a szétlőtt magyarlakta falvak nagy része elnéptelenedett, vagy ha újranépesedett is, a magyarok helyét már jórészt délszlávok foglalták el. Szerencsére azért néhány történelmi műemlék többé-kevésbé túlélte a pusztításokat, és helyenként még lehet magyar hangokat is hallani, magyar feliratokkal is találkozni. 

A délszláv háború nyomai a vukovári házfalakon
A szétlőtt vukovári víztorony
Az eszéki főtér

Az út egyik legkellemesebb állomása a Kopácsi-rét Természeti Park volt Dráva Dunába torkollásánál. Ez a tavakkal-lápokkal telehintett, 238 ha-os kiterjedt vízivilág gazdag élővilágáról is híres. Az összefüggő holtágakon hajózva nemcsak a sokszínű madárvilág képviselőit – köztük különféle gémfajokat, kormoránokat, jégmadarakat – lehet látni, hanem pl. nádi farkasnak vagy toportyánnak is nevezett aranysakált is. A térség egykor híres vadászparadicsom volt: a Béllyéhez tartozó Tökösön, amely Habsburg főhercegségi uradalom volt, szép vadászkastély is épült. A kastély a II. világháború után Tito egykori jugoszláv elnök egyik rezidenciája lett, aki sok vendégül látott politikussal vadászott együtt a Kopácsi-réten. És hogy a térség halakban is még gazdag, azt a tanulmányút résztvevői is megtapasztalhatták, hiszen a kellemes szálláson igazi magyaros halászlét tálaltak vacsorára.

A Kopácsi-rét védett vízivilága
Halakra leső kárókatonák a Kopácsi-réten
Az aranysakál egy fiatal példánya a Kopácsi-réten

Az út végén a csapat tagjai még felkeresték a már csak részben magyar Kiskőszeget, ahol még áll a szovjet emlékmű, emlékeztetve arra, hogy 1944-ben itt keltek át a szovjet csapatok a Dunán. A vándorgyűlés résztvevői az emlékműtől a városkára és a Dunára nyíló gyönyörű kilátás emlékével búcsúztak Dél-Baranyától és tértek vissza Mohácsra, abban a reményben, hogy a kiválóan sikerült rendezvény híre jövőre, a 76. vándorgyűlésre még több geográfust és földrajztanárt fog vonzani!

A fotókat Májai Csaba csíkszeredai földrajztanár és szakfelügyelő készítette.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük