Kaleidoszkóp

A halhatatlan olajfa története

VASVÁRY KINGA

Budapest I. Kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnázium; vasvary.kinga@gmail.com

Hol szüretelhetünk olajbogyót?

A mediterrán térségek emblematikus fája az olajfa (Olea europaea) hosszú, lándzsa alakú levelével, elágazó, göcsörtös törzsével és apró csonthéjas termésével.

Kiodvasodott idős olajfa(Oleastro Olive Park, Anogyra, Ciprus)

Bölcsője valahol Kis-Ázsia területén lehetett. A vadolajfa a mediterrán erdők jellegzetes örökzöld növényeként élte életét, mígnem az emberek felfedezték, elkezdték nemesíteni és elterjeszteni. Idővel elterjedt a termékeny félhold területére, Palesztinába, Izraelbe, Alsó-Egyiptomba, az Égei-tenger szigeteire, a Balkán-félsziget partvidékére, valamint a Pireneusi- és Appennini-félszigetre. A Római Birodalom jelentős szerepet játszott abban, hogy az olajfa megjelent a mai Marokkó, Algéria, Tunézia és Líbia területén.

Az olajfák elterjedése és terjeszkedése a Földközi-tenger medencéjében. 
1. – az olajfa elterjedése, 2. – elsődleges központ, 3. – másodlagos központ, 4. – harmadlagos központ (Vividmaps alapján)

Amerika felfedezése után az olajbogyó-termesztés elterjedt a mai Peru, Argentína, Chile és Uruguay területén, északon Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok tengerparti régióiban, ahol ideális környezetet talált Kalifornia déli részén. Az utóbbi időben az olajbogyó-termesztést más, olyan országokban is bevezették, ahol az olívaolaj termelésének vagy fogyasztásának nincsenek hagyományai. Ennek eredményeként manapság egyre szélesebb körben megtalálható Dél-Afrikában, Ausztrália partjai mentén, valamint Új-Zélandon és Kínában (Cimato, A. – Attilio, C. 2011).

Az olívaolaj-termelés vezető országai (2018) (a FAO adatai alapján)

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) adatai szerint ma megközelítőleg 867 millió olajfa él a bolygónkon, jelentős részük a mediterrán országokban található. A tíz legnagyobb termelő mediterrán államból kerül ki a világon termelt olajbogyó 95 százaléka. Ezek az országok jelentős olívaolaj-termelők is.

Az olajbogyótermesztés megoszlása az országok között (2019) (a FAO adatai alapján)

Famatuzsálem, áruld el korodat!

Közismert, hogy az olajfák hosszú kort megélnek. Sokan keresnek bizonyítékot arra, hogy milyen idősek lehetnek. Ano Vouves krétai falucska arról híres, hogy él ott egy 4,6 m törzsátmérőjű olajfa, aminek a korát minimum 2000 évre becsülik, de pontos kora nem ismert. A radiokarbon kormeghatározás nem vezetett eredményre, és mivel a fa belseje a hosszú évszázadok alatt kiodvasodott, az évgyűrűs kormeghatározás sem pontos (Olive tree of Vouves). A Kis-Ázsia partjai közelében fekvő Nysiros szigetén 60 000 éves fosszilizálódott olajfaleveleket találtak. Úgy gondolják, hogy körülbelül 5000 éve termesztik az olajfát a mediterrán vidékeken. Már Jézus idejében is voltak nagy olajfaligetek, legismertebb példa a Getszemáni-kert az Olajfák-hegyén (Jeruzsálem, Izrael), ahol Krisztus elárulása történt. A kert neve héberül gath shemen, ami olajprést jelent, ez utalhat arra, hogy az olajbogyót már felhasználták akkoriban (Fráter E. 2020). Bár a kert fái csak pár száz évesek, egy későbbi ültetésnek vagy megújításnak köszönhetően ma is sétálhatunk benne. 

Getszemáni-kert (Jeruzsálem, Izrael)

Az olajfa titka

Vajon mi lehetett az olajfa titka, amiért olyan nagy „karriert” futott be az ókortól, és ma sem csökken a népszerűsége? 

Először is az emberek hamar rájöttek arra, hogy az olajfa öntözés nélkül is szépen hoz termést, bár elég távol kell ültetni egymástól a fákat, hogy gyökereikkel megfelelő mennyiségű vízhez jussanak a nyári, jórészt csapadékmentes időszakban.

Olajfaültetvény (Évia, Görögország) 

Emellett a fa megáll a vékony talajon is, így a mészkőhegységek kopár lejtőin, ahol mást nem is lehetne termeszteni. Egyedül a fagyot nem szereti, ezért nem tudták meghonosítani a Kárpát-medencében a rómaiak, ahogy viszont a szőlőt igen. Cipruson a Troodos-hegység lejtőin kapaszkodnak fel az olajfaligetek, ahol a fagy szab határt az olajfa tengerszint feletti elterjedésének is. A szigeten megfigyelhető, hogy az olajfaültetvények 700 m tengerszint feletti magasságig jellemzők, de egészen 1000 m magasságig találkozhatunk a példányaikkal, amelyek árnyékában a nagy melegben kecskék és juhok hűsölnek.

A Troodos-hegység lejtői olajfaültetvényekkel (Diarizos völgye)

Másodsorban népszerűsége a termés és a levél hihetetlen sokféle felhasználási lehetőségének köszönhető. Hogyan jöhettek rá az emberek arra, hogy a fa termése olajat tartalmaz és arra, hogyan nyerhető ki folyékony aranya? Úgy tűnik, hogy a véletlen műve lehetett, valaki biztosan rálépett a termésre, és rájöttek, hogy olaj van benne. Ezért először lábbal taposták, ahogyan a szőlőt is, legalábbis Homérosz leírása szerint. Fapapucsot is használtak, hogy megvédjék a talpukat a kemény magoktól.

Később kőlapok közé tették a magokat, majd pedig kőmalmokat használtak az összezúzáshoz, amelyet inkább állati, mint emberi erővel működtettek. A ciprusi Limassol környéki Oleastro Olive Parkban az olajbogyót zúzó, állati erővel hajtott malom mellett a vízzel hajtott malmok működése is tanulmányozható.

A malmokban összetört olívabogyókat addig gyúrták, amig egy masszát kaptak. Ezután a préselés következett, amit 22 °C-nál nem magasabb hőmérsékleten kellett végezni, mivel csak így lehetett biztosítani, hogy a paszta megtartsa az aromáját, az ízét és a benne lévő tápanyagokat. Az így kapott olajat nevezzük extraszűz olajnak, amelynek savtartalma 1% alatt van. Ezt ma főként étkezési célokra használják. Gazdag E- és B-vitaminban, antioxidánsokban, telítetlen zsírsavakban, így véd az érrendszert érintő betegségekkel szemben, csökkenti a vér koleszterinszintjét. 

A termést azonban le is kell szüretelni. A bogyókat egyszerűen lerázzák a fáról, vagy bottal verik le, de ma már gépeket is használnak a nagyobb olajfaültetvényeken. Sok helyen éjszaka szüretelnek, hogy a bogyók megőrizzék jellegzetes aromájukat. Régen Cipruson a kereskedők éjjel indultak szamár vontatta szekérrel a malomba a kosarakba, ládákba pakolt terméssel, aztán következett a sorban állás, ezért ételt, italt, sőt még takarót is vittek magukkal. A termést ivóvízzel megmosták, majd lemérték. Minden termelő olívabogyóját külön-külön dolgozták fel, nem keveredtek az egyes gazdák termései. Aztán eladták a kereskedőknek, akik faluról falura vándoroltak az olívaolajat tartalmazó amforákkal telepakolt kordéval.

Olívaolajat szállító kétkerekű szekér (Oleastro Olive Park, Anogyra, Ciprus)

Az olajfa nagyon sok embernek adott megélhetést. Az ókori birodalmakban az olajfaültetvényeket a természetes jólét megtestesítőjének tartották, ezért a lázadókat, vétkezőket azzal büntették, hogy felégették az ültetvényüket. Az Athén körüli olajfaültetvények barbár támadás miatt felégetett fái – Hérodotosz elmondása szerint – már másnap új ágat hoztak. Ugyanis az olajfáknak van egy különleges tulajdonságuk, hogy újrasarjadnak, így sohasem pusztulnak el, ennek következtében mindig az emberek szolgálatára tudnak állni.

A sokoldalú olajfa

A kipréselt olívaolaj jól tárolható. Az ókorban elsősorban halkonzerválásra és kenyerek tésztájában használták. A Kréta szigetéről előkerült bizonyíték alapján úgy tudjuk, hogy 6500 éve főznek vele. Az étkezésen kívül többféleképpen hasznosították. A régi időkben a mécsesekbe töltött olaj hozott világosságot a házakba. Az olajfa levelét, magját, héját tüzelőnek használták és használják ma is a víz melegítéséhez (mandulahéjat is tettek hozzá). 4000 éve a réz kőzetből való kiolvasztásához is fontos tüzelőanyag volt, ahogy az a ciprusi Pyrgosnál történő feltárásokból kiderült.

Az olívaolajnak fontos szerep jutott a gyógyászatban is. A ciprusi nagymamák természetes gyógymódjából ma sem hiányzik. Például egy darab vattát olívaolajba áztatnak, és a fülgyulladásokat gyógyítják vele. Az ókorban is a gyógyfüveket olívaolajba keverték, áztatták, majd sebeket, csípéseket, égési sérüléseket, gyulladásokat kezeltek vele. Az olajfa törzsének kérge a malária gyógyítására használt kinint tudta helyettesíteni. Az egykori görög olimpikonok testét is olajjal kenték be, aminek egyik feladata a sérült, fájó izmok, ízületek gyógyítása lehetett. Kozmetikai alapanyagnak is jó, szappanok, arckrémek, tusfürdők adaléka mind a mai napig. Az olajfákat szívesen ültették kolostorok környékére is, mert a szerzetesek étkezéshez és gyógyszerek készítéséhez használták fel a termését, a levelét és a kérgét.

Kolostorbejárat olajfával (Macharias kolostor, Nicosiától 40 km-re)

Ma Cipruson a biofarmokon nem használnak kemikáliát, helyette 6 hónapig készítenek komposztot az olíva leveleiből, a bogyó héjából és magjából a szabadon tartott állatok trágyájával keverve. A kész komposztot az öntözőrendszereken keresztül juttatják a földekre. A permetezéshez is organikus anyagot használnak: vizet, olajfaágakat, mikroorganizmusokat tesznek hordóba, és két hónap múlva lehet permetezni. 

Az olívaolajat használták halottak balzsamozására és szent kenetek készítéséhez is. A magas rangú egyházi és világi személyeket olajjal kenték fel nagy ünnepségek keretében a pozícióba lépésük előtt (Čeman, R.2001). Az a hit, hogy a szent olajág és az olaj is véd a gonosz erőktől, ártó szellemektől, igencsak elősegítette a növény termesztését és az olaj exportját. Olajágat tettek az ajtó fölé a gyermek születésekor, a vallási kegyhelyeken olajmécsesek villództak. A görög ortodox templomokban virágvasárnap olajágakat hoznak a családok, és otthagyják 40 napig, hogy áldott legyen. Majd hazaviszik, és esküvő vagy egyéb jeles esemény napján reggelente egy kis kehelyben olajfalevelet égetnek faszénnel, hogy megáldják ezzel az otthonukat, a családot. Cipruson újév estéjén keresztet formázó olajfaleveleket dobnak a tűzbe, miközben kívánnak valamit, és ha a levél pattan, akkor teljesül a kívánság.

Az olajfa ága összefonódott a béke, a boldogság szimbólumával. Nem véletlen, hiszen az olajfa első bibliai említése Noénevével és történetével kapcsolódott össze. A galamb olajággal való visszatérése a bárkára nemcsak az özönvíz végét jelentette, hanem a megbékélést az emberek és Isten között. Az ókori görögök pedig olajfaágakkal koszorúzták meg a sportversenyek győzteseit. Az olajfa áldottá akkor vált, amikor Jézusalatta pihent. A legenda úgy tartja, hogy aki elalszik az olajfa alatt, az nagyon kipihenten, frissen fog felébredni, nem úgy, mint aki a szentjánoskenyérfa alatt alszik el…

A tanításhoz ajánljuk

Kérdések 

  1. Milyen környezeti igényei vannak az olajfának?
  2. Mely kontinenseken sikerült meghonosítani az olajfát?
  3. Hogyan terjedt el az olajfa a Földközi-tenger vidékén?
  4. Miért nem tudták a rómaiak meghonosítani az olajfát a mai Magyarország területén?
  5. Mely országok a legjelentősebb olívabogyó- és olívaolaj-termelők a legnagyobb termelő, Spanyolország mellett?
  6. Mit készítenek az olajfa terméséből? Melyik iparág dolgozza fel?
  7. Melyek az olajbogyó és az olívaolaj táplálkozási értékei? Hogyan használják fel a konyhában? Nézz utána!

Irodalom

Kiemelt kép: A Getszemáni-kert egyik legöregebb olajfája (Jeruzsálem, Izrael)

A fotók a szerző felvételei.

A cikk megtekinthető pdf-ben a 13. lapszámban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük