Kaleidoszkóp

Egy nagy tűzvész emlékezete: a londoni Monument

KAPUSI JÁNOS

DSZC Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum, geo.bethlen@gmail.com

Aki Londonba látogat, akár heteket is eltölthet a különböző történelmi helyszínek és modern látványosságok feltérképezésével – és még talán akkor is maradt néhány, ami a későbbi visszatérést indokolja. A híres londoni attrakciók mellett a turisták egyik kedvence a klasszicista stílusú épületek és ikonikus felhőkarcolók mozaikjából álló City, azon belül is egy olyan obeliszk, amely a maga 61 méteres magasságával egykor a város egyik legmagasabb építménye volt.

Az obeliszk ma már eltörpülve rejtőzködik a szupermodern toronyépületek között. (fotó: Kapusi J.)

A Monument London belvárosában, a Temze bal partján, a London Bridge-től két perc sétára áll és a maga 340 évével a brit főváros egyik legrégebbi építménye. Történelmi ismeretek híján már rövid nevéből következtethetünk arra, hogy a város történetét meghatározó drámai pillanatok egyikének állít emléket. A teljes neve (The Monument to the Great Fire of London) elárulja, hogy az 1666. szeptember 2-án kirobbant, az akkori London jelentős részét elpusztító tűzvész emlékére emelték 1671 és 1677 között. 

A nagy londoni tűzvész pusztítása a Monument tájékoztató tábláján (fotó: Kapusi J.)

A pékségből szétterjedő tűzvész öt napja alatt több tízezer otthon semmisült meg, valami több tucat templom és kereskedelmi épület veszett oda. Ma London egy sokközpontú óriásváros, de a 17. század végén két jelentősebb városrészből állt: a pusztítás csak római városfalon belül létrejött Cityt és a kikötő épületeit érintette, a tőle nyugatra fekvő Westminster (ma itt áll a Parlament és a Buckingham-palota) nem vált a lángok martalékává. A tűz a hivatalos adatok szerint csak néhány áldozatot követelt, de az eltűntek és a füst belélegzése után elhunytak száma valószínűleg annak sokszorosa lehetett.

Elkészültekor a Monument Európa egyik legmagasabb építménye volt (a strasbourgi katedrális volt ekkor az éllovas). Magassága is szimbolikus, 61 méter, azaz 202 láb – a tűz kirobbanásának helyétől éppen ilyen távolságban épült két utca kereszteződésében. A dór oszlopot eredetileg lángnyelvek és a tűzből való feléledés szimbólumaként egy főnixmadár szobra is díszítette volna, végül ezeket a terveket elvetve egy sokkal puritánabb megoldás mellett döntöttek az építészek. Külön is kiemelendő Sir Christopher Wren tűzvész utáni újjáépítésben vállalt szerepe. Wren szűk sikátorok helyett szélesebb utakat, a fából épült, nádtetővel burkolt, tűzveszélyes házak helyett masszív tégla- és mészkőépületeket tervezett valamennyire párizsi mintára, bár elképzeléseit végül csak részben valósították meg, hiszen a városrész a középkori utcaszerkezet mentén épült újjá. Noha Wren a londoni feladatai előtt és után is nagyszerű épületeket tervezett, építészetének legismertebb alkotása a mai London városképét is meghatározó új Szent Pál-székesegyház.

A tűzvész idején körülbelül félmilliós lakosságú, gyorsan gyarapodó London társadalmi és közegészségügyi szempontból komoly problémákkal küszködött, a pusztítást megelőző évben például bubópestis sújtotta a várost. A nyomornegyedekkel, bűnözéssel és a Temzébe ömlő szennyel terhelt város akkori arculatát leginkább William Blake London című verse alapján tudjuk elképzelni, noha a híres költő ezt a művét közel száz évvel a tűzvész után, az első ipari forradalom idején, London gyarmatbirodalmi központtá – és ezzel világvárossá – válásának kezdetén írta. Érdekes, hogy egyes források a tűzvész és az azt követő újjáépítés „eredményei” között említik a járványok számának visszaszorulását, bár erről a mai napig megoszlanak a vélemények.

Panoráma a Monument tetejéről kelet felé, távolban a Tower-híd és a Canary Wharf üzleti negyedének felhőkarcolói (fotó: Kapusi J.)

A tűzfészek helyén emelt obeliszk elsősorban történelmi emlékhely, noha időszakosan tudományos kísérletekre (csillagászat, légnyomásmérés) is használták. Ma turisztikai látványosság, önálló és kombinált jegyekkel (pl. a közeli Tower és a Tower-híd gyakran szerepel a csomagban) is látogatható. Egy szűken kanyargó csigalépcső és több mint 300 lépcsőfok visz fel a kilátóba, ahonnan körpanoráma nyílik a Cityre, a Temzére, a Shardra – az üvegszilánk formájú felhőkarcoló a város legmagasabb épülete – és London belvárosára. Az obeliszk tetejéről a környező felhőkarcolók még hatalmasabbnak tűnnek, különösen a közeli 20 Fenchurch Street (becenevén Walkie Talkie Tower, tetején az ingyenesen látogatható Sky Gardennel) épülete, ami a maga 160 méterével szinte ráborul a Monument szűk körteraszán bámészkodókra. 

A City felhőkarcolói, előtérben a 20 Fenchurch Street, háttérben a Gherkin (fotó: Kapusi J.)
London belvárosa a 20 Fenchurch Street panorámateraszáról, a bal alsó sarokban a Monument (fotó: Kapusi J.)

Kérdések tanórai feldolgozáshoz

  1. Hasonlítsátok össze London világgazdasági szerepét a nagy tűzvész idején és napjainkban!
  2. Keressetek rajzokat, illusztrációkat, régi felvételeket az obeliszkről és környezetéről! Mennyiben adják vissza a Wren által elképzelt újjáépítési terveket?
  3. Internetes keresés és a Google Térkép segítségével gyűjtsetek „bizonyítékokat” a City pénzügyi-kereskedelmi szerepével, jelentőségével kapcsolatban!
  4. A Monument a róla elnevezett metróállomás mellett található. A londoni metróhálózat térképének segítségével tervezzétek meg, hogyan lehet eljutni az obeliszktől az alábbi helyekre: Big Ben, Heathrow repülőtér, Hyde Park, Wembley Stadion, wimbledoni teniszközpont, greenwichi obszervatórium, olimpiai park (Stratford)!

Források

Kiemelt kép: a Monument obeliszkjének talapzata (fotó: Kapusi J.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük