Módszertani műhely

Taníts érdekesen érdekeset! – pueblo

Mesa Verde, a rejtélyes pueblo – Colorado, Amerikai Egyesült Államok

VASVÁRY KINGA
Budapest I. Kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnázium, vasvary.kinga@gmail.com

Elhelyezkedése

A Mesa Verde fekvése Colorado Államban (Google Maps)

Földrajzi leírás

A Mesa Verde Nemzeti Park területén kaphatunk betekintést arról, hogyan éltek a fennsíkról a kanyonokba költöző anaszázi indiánok az 1100–1300. évek között.

A Sleeping Ute hegység lakkolittömbje a Mesa Verde Nemzeti Park egyik kilátópontjáról (letöltés)

A Mesa Verde (vagy ahogy magyarul mondanánk: Zöld Asztal) elnevezés a fennsíkra utal, a zöld jelzőt pedig egy spanyol felfedezőtől kapta a hely a környező pompás növények miatt. 

A kréta időszaki homokkőbe vágódott kanyon falában alakították ki pueblo településüket az anaszázi indiánok. (letöltés)

Az indiánok kitűnően kihasználták a természetes üregek, hasadékok, sziklaboltozatok adta lehetőségeket, hogy felépítsék homokkőből és vályogtéglából hajlékaikat. Ez az építkezési mód lehetőséget adott számukra az ellenség elől elrejtőzni és védte őket az időjárás viszontagságaitól. A völgytalpon volt elérhető víznyerési lehetőségük is. Valószínűleg az élelmiszerraktározás is megoldhatóbb volt a szikla üregeiben.

Az eltérő ellenállóképességű rétegekből álló homokkőben természetes úton kialakult üregek, barlangok ideális helyszínek voltak a települések kialakításához. (letöltés)
A túlhajló sziklaperem teljesen elrejti a település romjait. (letöltés)

Az állandó, sok esetben többszintes épületekből álló indián településeket pueblónak nevezik (spanyol eredetű szóval). A házakat a sziklaboltozat alá építették, többemelet magasságban. A falak vastagsága elérhette a 30 cm-t, ami nyáron a hűvöset, télen a fagy elleni védelmet biztosíthatta. A szobák többsége 3×3 m alapterületű és 1,8 m magas volt. Fenyőt és borókát használtak a födém készítéséhez. A házak lapos tetején kialakított teraszokon végezték a nők mindennapi tevékenységeiket.

A 12–14. században 150 helyiség és 23 kiva alkotta a pueblót. Mai szemmel az ajtók és a helyiségek is alacsonyak, de az anaszázi férfiak átlagmagassága 163 cm, a nőké 152 cm volt. (letöltés)

A szobákon nem vágtak ablakot, létrán lehetett felülről bejutni a helyiségekbe, amiket valószínű csak alvásra használtak. Ágyuk nem volt, takarón, állatprémeken aludtak.

Az egyes szintek között létrákon közlekedtek, egy-két helyreállított helyiségnél ezt ma is megtehetjük. (letöltés)

Minden pueblo szerves része volt a kiva, amelyek jellegzetes kör alakú, földbe mélyesztett épületek, födémmel elzárva a külvilág, főként a nők „zajától”. Csak a férfiak léphettek be, pontosabban ereszkedhettek le létrán, és amolyan klubhelyiségnek szánták. Itt tartottak szertartásokat, beavatásokat, pipáztak, beszélgettek. A takarítással nem sokat foglalkoztak, a szemétre földet teregettek, ami ma kincsesbánya a régészek számára. 

A kör alakú kivákba csak férfiak léphettek be. (letöltés) (letöltés)

A legnagyszerűbb, Sziklapalotának nevezett pueblóban 300 ember élt és 200 helyiséget alakítottak ki. A férfiak vadásztak, obszidiánhegyű dárdával, yukkából font hálóval. Feladatuk volt a házak építése és a karbantartása is.

A nők főztek, de ez nem volt mindig könnyű feladat, mivel nem volt fazekuk, cserépedényük. Sűrű szövésű kosarat fontak, melybe forró vizet öntöttek és a vízbe forró köveket tettek. A kihűlt köveket kivették és újra forró köveket helyeztek bele mindaddig, amíg a bab ehetővé nem vált a „főzéstől”. A cserépedénykészítés felfedezése után jelentősen javult a konyhaművészet, és már nem volt füstös íze minden ételnek. A pulykahúst is szívesen fogyasztották, az állatokat a barlangüreg mélyén tartottak. Minden részét felhasználták, tollát díszítésre, guanóját trágyázásra. 

Az egykori munkaeszközök közül az őrlőköveket akár ki is próbálhatjuk. (letöltés) (letöltés)

Máig nem tisztázott, hogy az indiánok miért költöztek el hirtelen erről a területről hátrahagyva még az értékes dolgaikat is. Sokan feltételezik, hogy a szárazság miatt, amely talajvízszint-csökkenést idézhetett elő, szikesedésből adódó termőföld-csökkenés miatt, talán egy szokatlan természeti jelenség vagy jóslat késztette elvándorlásra az itt élőket.

Feladat

A leírás egy gyerek szemszögéből mutatja be az anaszázi indiánok egykori életét. Egészítsd ki az alábbi szöveget a megadott szavakkal! (a szavak nincsenek ragozva)

Szavak

pulyka, kiva, boróka, csordogáló, agyagedény, yukka, metates (őrlésre használt konyhai eszköz), nyúl, kéz, bab, agyag

Szöveg

A családom és én egy sziklalakásban lakunk, egy lapos tetejű szobában. A falum lakói reggelente nagyon korán kelnek, és hozzálátnak a főzés előkészítéséhez a tetőn. Minden reggel a mamám vízért megy a közelben …1… forráshoz, mialatt én megetetem a pulykákat. Miután megreggeliztünk, a férfiak és a fiúk felmásznak a sziklafalon a …2… segítségével, hogy elérjék a mezőt. Tavasszal a földek megtisztításával töltik az időt, és kukoricát, tökmagot, …3… vetnek. A kukorica a legfontosabb gabonafélénk. A nők manost és …4… használnak a megőrléséhez. Most viszont az anyukám a testvéremet tanítja, hogyan kell …5…-ból …6…-t csinálni. Mi ezt főzésre, vagy ételek, vagy víz raktározására használjuk. Egész év folyamán a férfiak öszvérszarvasra és …7… vadásznak, miközben a gyerekek segítenek anyukájuknak növényeket gyűjteni, mint például a …8… bogyóját és a fügekaktusz termését. Közülük a legtöbbet elraktározzuk télire. Szintén gyűjtünk …9… leveleket, hogy szálakat készítsünk belőle, és abból kötelet, szandált, kosarat fonjunk. Az apukám a …10… tollából a yukka szálaival kombinálva takarót is készít télire. Amikor a …11… nem használjuk ceremóniákra, akkor mi sok időt töltünk a meleg, földalatti szobában, miközben történeteket hallgatunk népünk életéről, vagy éppen kézműveskedünk: kosarat fonunk, szövünk vagy szerszámokat csinálunk. 

A feladat szövege (letölthető)

A feladat megoldása (link)

A fotókat dr. Mari László készítette.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük