Kaleidoszkóp

Vonattal a Tátrában – panoráma és időutazás

KAPUSI JÁNOS

DSZC Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum, Debrecen, geo.bethlen@gmail.com

A Magas-Tátrát a 2019. év legjobb európai turistacélpontjává választották Lonely Planetnél, bár ennek gyümölcsét az idei járvány miatt nem igazán tudják learatni a szállodatulajdonosok. A télen teljes fordulatszámmal üzemelő síközpontok és turistaszállók környékét nyárra túrázók, biciklisek és terepfutók ezrei népesítik be. A látogatók közlekedését a népszerű tátrai villamosvasút – vagy ahogyan mindenki ismeri, az elektricska – biztosítja, kinyitva a Tátrát a világ előtt. Az emblematikus szerelvények már 1912 óta szállítják az utasokat.

A hegység déli oldalán fekvő üdülőhelyeket összekötő vasút (Tatranské elektrické železnice, TEŽ) évszázados múltra tekint vissza. A vonal első szakasza a monarchiakorabeli villamosítás eredményeként a 20. század elején kezdett kiépülni. A Tátrában már akkor is élénk társasági élet zajlott, fürdőházak, szanatóriumok, vadászkastélyok, kávéházak, magánvillák és menedékházak létesültek. A Csorba-tó (Štrbské Pleso) és Ótátrafüred (Starý Smokovec) hazánk legnépszerűbb kirándulóhelyei közé tartoztak. A gyógyturizmus mellett a természetjárást és a hegymászást is egyre növekvő érdeklődés övezte, a villamosvasút pedig még kényelmesebbé tette a Tátrában való közlekedést. A századelőt követően nagyobb fejlesztésre a vonalon csak az 1960-70-es években került sor részben a Csorbatón rendezett sívilágbajnokság miatt. A látképet ma is meghatározó, a csehszlovák képeslapokról gyakran visszaköszönő szállodák egy része is ebben az időszakban épült. A vonal mentén fekvő üdülőtelepeket szinte kizárólag az idegenforgalom élteti, az itt élő néhány ezer lakosra évente százezres nagyságrendű turista jut.

Bár vasútvonalról van szó, a szerelvények kialakítása inkább a HÉV-et és a villamosokat idézi, nem véletlenül nevezik „tátrai villamosnak” is. Nyugati végpontja a legnevesebb tátrai üdülőhelynek számító Csorbató, keleti végpontja pedig a szintén síközpontjáról ismert Tátralomnic (Tatranská Lomnica). A 29 km hosszú fővonal Poprád felől érkezve Ótátrafüred hangulatos állomásán találkozik a 6 km-es keleti szárnyvonallal, így a helyi lakosok és a turisták számára is jó utazási lehetőséget biztosít. Csorbató üdülőit a zubacskának nevezett fogaskerekűvel (ez jóval hamarabb, 1896-ra elkészült) is meg lehet közelíteni, így gyakorlatilag a vonal minden végpontjához el lehet jutni a Szlovákia középső részét átszelő Zsolna–Kassa vasútvonalról.

A csorbatói végállomás 2020 júniusában (fotó: Kapusi J.)

A vonal gerince nagyjából 1000 méteres tengerszint feletti magasságban, szinte végig a nemzeti park területén halad, sok helyen keresztezve a vele nagyjából szintben haladó műutat. Bár a völgyek tetején és peremén élénken kanyargó szerelvényből eleve elképesztő a kilátás, néhány szakaszon szomorúbb a panoráma a 2004-es vihar pusztításának köszönhetően. A viharban megrongálódott vonalszakaszokat ugyan pár hónap alatt helyreállították, a letarolt fenyvesek megújulása várhatóan évtizedekig fog tartani, különösen úgy, hogy azóta is történtek jelentős viharok a térségben.

A vasútvonal térképe (forrás)

A tátrai vasutat több okból is hamar meg lehet szeretni. A végállomásokkal együtt húsz helyen is fel lehet rá szállni, ezek között vannak egészen kicsi üdülőtelepülések is, ahol az állomásépület alig nagyobb, mint egy esőbeálló.

Aprócska megállóhely Tátraerdőfalván (fotó: Kapusi J.)

Működik az elektronikus jegyrendszer, de rögtön ki is egészül egy instant szlovák nyelvleckével – nem baj, az alapszavakra úgyis szükség lesz, ha visszatérünk. A kocsik modernek, viszont az állomások és a vonal mentén sorakozó épületek látványa felér egy időutazással. A vasúttársaság alkalmanként retrónapokat is szervez, hogy a kötött pálya szerelmesei egyszerre gyönyörködhessenek a tájban és a régi szerelvényekben.

Múlt és jelen az ótátrafüredi állomáson 2020 júniusában (fotó: Kapusi J.)

Ami a turizmus szempontjából talán a legfontosabb: viszonylag olcsó és pontos szolgáltatásra lehet számítani még a téli időszakban is, összehangolt menetrenddel és átszállási lehetőségekkel. Ótátrafüredről sikló kanyarog fel a Tarajkára (Hrebienok), ahonnan látványos túraútvonalak indulnak a Tarpataki-völgy felé. A másik két végpontról pedig felvonók visznek tovább a közeli csúcsokra. Könnyen elérhető elektricskával a kétezres csúcsokkal körbezárt Poprádi-tó is, ami – akárcsak Csorbató vagy a Tarajka – az errefelé szintén fogalomnak számító magisztrálé (Tatranská magistrála) túraútvonala mentén fekszik.

Tátrai hangulatképek 2020 júniusából. Fent: a Csorba-tó a Pátria Szállóval, a Tarpataki-völgy vízeséseinek egyike és az ótátrafüredi Grand Hotel. Lent: a ködbe vesző magisztrálé a Menguszfalvi-völgyben a Poprádi-tóval. (fotó: Kapusi J.)

Kérdések, feladatok tanórai felhasználáshoz

  1. Nézzetek utána, hogyan lehet a lakóhelyetekről a leggyorsabban eljutni a tátrai vasút egyik végállomásához! A közúti és a vasúti lehetőségeket is mérlegeljétek!
  2. A Tátrát gyakran hasonlítják az Alpokhoz. Mi lehet az összevetés földrajzi alapja? Milyen felszínformákkal találkozhatnak a Tátrában kirándulók? 
  3. Keressetek képeket a cikkben is említett magisztráléról! Milyen ruházatra, eszközökre lehet szüksége azoknak a kirándulóknak, akik végig szeretnének menni rajta? (Ez az oldal segíthet.)
  4. Olvassatok utána, milyen időjárási helyzet idézte elő a Tátrában a 2004. évi vihart! Gyűjtsétek össze, milyen károkat okozott a természetben és az épített környezetben! Mivel magyarázható, hogy egyre gyakrabban tombolnak óriási viharok a Tátrában?

Források

Kiemelt kép: forrás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük