Módszertani műhely

Egy “emberkísérlet” és ami mögötte van

KAPUSI JÁNOS

DSZC Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum, Debrecen, geo.bethlen@gmail.com

Bevezetés

Március közepe óta az oktatás hagyományosnak vett formái gyakorlatilag eltűntek az iskolai közösségek életéből. A két nap alatt „átállított” köznevelésben bevezetésre került a digitális munkarend, amit nyugodtan nevezhetünk emberkísérletnek is, ami jelentős kihívások elé állított diákot, szülőt és tanárt egyaránt. Egy ilyen helyzetben nem lenne elegáns számon kérni a tanárokon a pedagógiai innovációt, még akkor sem, ha sokan közülünk ezt valóban meglépték. Senki sem várt hirtelen minőségi oktatást, mégis szakmai szempontból sok elemét értékesnek tekinthetjük ennek az időszaknak, hiszen nagyon sok nevelőtestületben komoly kreatív energiák szabadultak fel, hogy a körülményekhez képest a legjobb megoldások szülessenek és a munka folytonossága ne szenvedjen túl nagy törést. 

Mint a kármentés, a kísérletezés és a megfelelési kényszer háromszögébe került több tízezer középiskolai tanár egyike, arra vállalkoztam, hogy ezt az időszakot a saját gyakorlatomban eddig meglévő űr betöltésére, egy háttértámogatást nyújtó honlap létrehozására (ha úgy tetszik, e-learning rendszer kialakítására) és a digitális osztályteremmel való összehangolására szánom. Három hónap után nagyjából már látom, mi ültethető át szeptembertől a hagyományos tanítási környezetbe, és mi az, amit el kell engednem az eddigi gyakorlatból. Ez a cikk elsősorban azt mutatja be, hogyan lehetne a távoktatással kapcsolatos tanári célokat és meggyőződéseket összhangba hozni a tanulók igényeivel és lehetőségeivel.

Előzmények

Két tanítási nyelvű szakgimnáziumi képzésben tanítom a földrajzot angol nyelven 14 éve, emellett a kéttannyelvűségben megkerülhetetlen célnyelvi civilizációt és a szakmai képzés részének tekintett szakmai idegen nyelvet (nálunk turisztika) is. Saját gyakorlatomban fontos a tantárgyköziség: a szakmai idegen nyelv (pl. hazánk idegenforgalma, globalizáció és turizmus) és az angol célnyelvi civilizáció (elsősorban brit és amerikai kultúra, angolszász területek földrajza, gazdasága) miatt eleve sok a kapcsolat, de én igyekszem ráerősíteni a kapcsolódási pontokra. Tankönyvet – részben saját döntésem, részben azok hiánya vagy alkalmatlansága miatt – nem használunk, egy honlap szükségessége azonban már korábban is felmerült, de csak a karantén adta meg hozzá a végső lökést. 

A frissen lezárt tanévben három tárgyból négy évfolyam és hat osztály tizenhét – nyelvileg meglehetősen heterogén – csoportját, összesen 182 tanulót tanítottam, többségüket több tantárgyból is, ami még iskolai környezetben is igen nehezen menedzselhető, pláne online. Ráadásul közülük elég sokan számolnak az előrehozott érettségi vizsga lehetőségével, ami még egy ok a tantárgyi tartalmak rendszerezésére. Ilyen létszámok és igények mellett érthető, miért volt fontos egy olyan felület létrehozása, ami könnyen elérhető, aktualizálható, bővíthető, így nemcsak a digitális munkarend idejére szolgálja majd ki a felhasználóit, hanem akár évekre is. 

Május közepére teljesen beállt a digitális oktatás rendje. A mindenféle webes platformokkal megoldott videós kontaktórák és az értékelésre, kvízezésre használt weboldalak helyett más taktikát választottam.

  • A Google Sites segítségével létrehozott honlapomon minden osztályra és tantárgyra külön aloldalakat hoztam létre, ahová feltöltöttem a szükséges tananyagokat (prezentáció, videók, animációk, mintafeladatok, célnyelvű és magyar nyelvű összefoglalók), figyelve arra, hogy a témák iránt érdeklődő és a több segítséget igénylő diákok is találjanak megfelelő mennyiségű és minőségű tartalmat. Témánként 6-8 különböző forrás állt rendelkezésre. Mivel a karantén ideje alatt még fontosabbá vált a diákok önálló tanulásának támogatása, ezért szinte minden témához töltöttem fel szószedetet és segítő, összefoglaló, ismétlő kérdéseket is. 
  • Az egyes témákhoz tartozó időzáras beszámolókat a Google Classroom csoportokban tettem közzé a tanítási órák időpontjában, tartalomtól és terjedelemtől függően 8–72 órás határidőkkel és a megoldáshoz szükséges linkekkel. A javítást követően közzétettem a – részben a diákok megoldásaiból összeállított – megoldókulcsot és egy név nélküli kimutatást az eredményekkel, pontszámokkal, csoportátlagokkal, valamint egy rövid értékelést (összbenyomás, hiányosságok, gyakori hibák) is. Egy csoport egy tárgyból jellemzően 2-3 hetente kapott feladatot. Minden beszámolóra érdemjegyet kaptak a diákok, a mulasztást csak az első hetekben néztem el.
  • Személyes konzultációra minden platformon lehetősége nyílt a diákoknak, bár a kommunikáció többnyire a technikai problémák elhárítására irányult, de ha segítségre vagy halasztásra volt szükség, igyekeztem partner lenni. Az információgyűjtést minden témánál ösztönöztem – semmi értelme nem lett volna a korlátozásnak –, a tartalmak szóról szóra történő másolását, az űrből is látszó copy-paste megoldásokat viszont következetesen szankcionáltam.
A honlap, osztályokra és tantárgyakra lebontott tartalmakkal (képernyőfelvétel)

A felmérés tartalma, célja, lebonyolítása

A digitális munkarend kiértékelését nyilván minden intézmény és fenntartó központilag is elvégzi, de tanárként saját hatáskörben is éltem ezzel a lehetőséggel. Erre a célra online kérdőíves felmérést állítottam össze a tanulók számára. A kérdések az általam tanított tárgyakat (földrajz angol nyelven, szakmai idegen nyelv, célnyelvi civilizáció), a honlap használatát, valamint az elmúlt három hónap gyakorlatát vizsgálták. A felmérés csak az aktuális időszakra (2020. március 15–június 15.) vonatkozott, azzal az elsődleges céllal, hogy kiderüljön, az elmúlt három hónap során mennyiben segítette a tanulókat a honlap és a Google Classroom összehangolása a tananyag hatékony és eredményes elsajátításában, illetve mennyiben segített nekem a tananyagmegosztásban, a kommunikációban, a számonkérésben és az értékelésben. 

A legutolsó online tanítási óra időpontjában tettem elérhetővé a Google Classroom csoportokon keresztül a kérdőívet, ami 33 feleletválasztós és 2 szöveges választ igénylő itemből állt. Bár nem volt kötelező a részvétel, a diákok kétharmada (115 fő) kitöltötte, az egyes évfolyamok és csoportok létszámához képest nagyjából arányosan. Biztos voltam abban, hogy a visszajelzésekből egyértelműen látszani fog, hogy a gyakorlatból mit kell megtartani, fejleszteni és kidobni. Igyekeztem hangsúlyozni, hogy a kitöltők csak az általam tanított tárgyak tanulása során gyűjtött tapasztalatokat vegyék figyelembe a válaszadásnál és ezt szinte kivétel nélkül be is tartották.

Főbb eredmények, tapasztalatok

1. A honlap minden szempontból beváltotta a hozzá fűzött reményeket

Miután minden csoport előrehaladását a honlapra feltöltött tartalmakhoz kötöttem, nem meglepő, hogy szinte minden válaszból ez köszönt vissza: nagyjából megegyezett a honlapot hetente egyszer (35,3%), a hetente többször (31,9%) és az alkalmanként, feladattól függően (31%) használók aránya. A honlapot a válaszadók 85%-a tartotta jól/kiválóan használhatónak, 97,4% pedig áttekinthetőnek. A feltöltött tartalmakat 92% gondolta saját nyelvtudásának, nyelvi szintjének megfelelőnek, befogadhatónak, követhetőnek (akik nem, azok szinte kivétel nélkül kilencedikesek). Ez azért lényeges, mert igyekeztem a tanórákon használt anyagok nyelvi szintjét megjeleníteni a honlap tartalmaiban is, azonban néhány nehezebben tanuló, gyengébb képességű diák számára még ez is jelentős kihívást okozott. A tartalmakat a válaszadók 79,3%-a ítélte nyelvi és tartalmi szempontból színvonalasnak, változatosnak, további 19,8% elfogadhatónak, ami szintén elég világos visszajelzés.

A tanulók igen pozitívan értékelték a honlap rendezettségét (100), a honlap Classroommal történő összehangolását (96) és a következetességet, tehát aki rendszeresen tanulmányozta a tananyagot, a Classroom-feladatokat is nagyobb sikerességgel tudta megoldani (97). Saját bevallásuk szerint sokan látják tisztábban a tantárgyakra jellemző fejlesztési célokat (79 pozitív válasz), bár még a 14 év gyakorlat birtokában sem vagyok arról teljesen meggyőződve, hogy minden kéttannyelvűs diák érti, milyen célokat szolgálnak a célnyelven tanult tárgyak ebben a képzési formában.

A visszajelzések azt mutatják, amit a beadandók javítása során éreztem: a prezentációkig mindenki eljutott. Sokan megnézték a tananyaghoz csatolt videókat és a képgalériákra, kvízfeladatokra is viszonylag sokan kattintottak. Egyedül a prezentáció tűnik elengedhetetlennek (110 válaszadó), 50-55 közötti válaszadó gondolta hasonlóan lényegesnek a szószedet, a magyarázó videó, az angol nyelvű összefoglalók és cikkek meglétét, bár ez nyilván erősen téma- és korosztályfüggő: a Yellowstone turizmusa, a Kéktúra vagy a hazánk demográfiai változásait bemutató Index-animációk feldolgozása a látványelemek miatt sokkal érdekesebbnek tűnhetett, mint mondjuk az angliai bevándorlásról szóló riport.

A digitális munkarendre adaptált földrajzi tartalmak az egyes évfolyamokon

A szószedetet már sokkal alkalmibb módon közelítették meg a diákok: magasabb szintű nyelvtudás birtokában nem is feltétlenül volt rá szükség, de a kilencedik és tizedik évfolyamról határozott igény merült fel egy-egy ilyen lista iránt. A mintafeladatokra a kétharmad mondta, hogy hasznos, de nem lényeges, ez nagyjából indokolja, miért vették a vártnál kevesebben (a válaszadók fele alkalmanként oldotta meg őket, egyharmada meg soha) igénybe ezt a lehetőséget – és miért sikerültek olykor jóval gyengébben a feladatokra épülő beszámolók. Míg a szószedet fontossága az évfolyammal csökkent, a mintafeladatok szükségtelenségéről inkább csak a kilencedikesek nyilatkoztak. A legkevésbé igényelt tartalom a magyar nyelvű tananyag (23 válaszadó szerint felesleges), ami számomra nem meglepetés, viszont a hazánkkal és a Kárpát-medencével foglalkozó témáknál megkerülhetetlen a magyar nyelvű források használata.

Az önálló tanuláshoz használt taneszközökkel és a honlap tartalmaival kapcsolatos kérdések eredményei (szerk. Kapusi J.)

Örültem annak, hogy a tanulók értékelték azt a törekvést, hogy egy összedobott ppt helyett sokféle tartalmat találtak egy-egy témához. A válaszadók meglátása szerint a honlap tartalmai még a tárgyakat kevésbé kedvelők számára is érdekesek lehetnek (99-en értettek egyet), viszont alig egyharmaduk mutatott érdeklődést a más évfolyamok számára feltöltött anyagok iránt, ami részben az időhiánnyal magyarázható, részben pedig azzal, hogy számukra a tartalom már nem releváns (pl. nem érettségiznek, már túl vannak az adott tantárgyon). Érdekes, hogy a honlapot ilyen módon felfedezők többsége egyébként tizedikes volt: ők az az átmeneti évfolyam, akik épp a képzés közepén járnak, tehát a szükséges nyelvi stabilitást már megszerezték, de már az előrehozott érettségi is feltűnt az eseményhorizonton.

A válaszadók háromnegyede szerint meg kell tartani a honlapot, mert jól szolgálja majd a tanulást és az érettségi felkészülést, viszont azért láthatóan elég sokan a honlap nélkül is képesek elérni a kitűzött célt és eredményt, ami önállóságról és önbizalomról tanúskodik. Mindössze 7 fő gondolta feleslegesnek a honlapot, köztük olyanok, akik egyébként hetente többször tanultak vele, mégsem tudták a várt módon befogadni az ismereteket, jellemzően nyelvi hiányosságaik miatt.

2. A diákok többsége fel tudott nőni a feladathoz, javult az önállósága

Ahogy utaltam rá, a tanulás kereteinek meghatározásánál az önálló tanulás fontosságának felismertetése volt az egyik fő cél és a visszajelzések alapján ez a vállalkozás nem tűnt sikertelennek, de úgy látom, mind nekem, mind a tanulóknak van hiányérzete az önállósággal kapcsolatban. Egyértelmű volt, hogy az órai burokból kikerülve – ahol a tanári információátadás irányai és céljai definiálnak szinte mindent – a diákok egy része elengedi a digitális munkarendbe átmentett elvárásokat és követelményeket. Szerettem volna elérni, hogy a tanulók minél nagyobb hányada felismerje egy-egy tananyag fontosságát, megpróbálja összehangolni az időt a feladatokkal és adott esetben érdemben kommunikáljon a szaktanárokkal (az anyag értelmezéséhez kapcsolódó konkrét kérdésekkel). 

Az órákon rendszeresen készülő, szorgalmasabb tanulók a karantén ideje alatt is fegyelmezettebben, felelősségteljesen viszonyultak a tanuláshoz, jellemzően megtalálták a módját annak, hogy új viszonyok között, nehezített pályán is elérjék a megszokott eredményt – ez viszont nem jelenti azt, hogy a tudást is olyan mértékben szerezték meg, ahogy a tanórai keretek között megszokhatták. (Ezért preferáltam a szigetszerű, esettanulmány-jellegű feldolgozást, amibe könnyebb belehelyezkedni.) A visszacsatolás viszont mindenkinek egyaránt fontos, ezért is követett minden feladatot részletes értékelés: a megoldókulcsot a válaszadók zöme (110 fő) legalább alkalmanként átolvasta, de az eredménytáblával kapcsolatban is meglepően pozitív visszajelzések érkeztek, mindössze 15% volt azok aránya, akiket frusztrált – vagy csak simán nem érdekelt – az összesítés. 

A válaszadók több mint fele a nehézségek ellenére is motivált maradt és igyekezett saját elvárásainak megfelelően teljesíteni, eredményesnek lenni. Ezen a téren elmondható, hogy a válaszadók többségének nem romlottak a jegyei (60% hasonló, 25% jobb jegyeket szerzett, 2,6% rontás után ráérzett és javított), de a megszokott jegy megszerzéséhez most más tanulási módszerre és időbeosztásra volt szükség. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy 91 válaszadó úgy érzi, meg tudott felelni az elvárásoknak, 84 elégedett is volt a teljesítményével. Az idő előrehaladtával, stabil jegy birtokában még a jobbak közül is többen visszavettek vagy hamarabb feladták, de ezért nem lehet őket hibáztatni. A másik végletet 8-13 fő jelentette, tehát a válaszadók kb. 10%-a. Érzésem szerint azért az alacsonyabb munkafegyelmű diákok között is akadtak olyanok, akikben három hónap végére felértékelődött az órai tanulás jelentősége, hiszen tanári magyarázat nélkül, pusztán az online tartalmakra hagyatkozva nem feltétlenül boldogultak.

3. A digitalizációnak örülünk, de a digitális munkarend iránti rajongás nem létezik

Már a digitális munkarend elején sem az volt a fő kérdés, hogy be tudnak-e kapcsolódni a diákok, hanem az, hogy meddig sikerül a digitalizációból fakadó kezdeti lelkesedést fenntartani. (Ez a tanárokra is áll.) A felmérés azt mutatja, hogy a technikai feltételek megléte, megbízhatósága önmagában nem elég ahhoz, hogy a távoktatást eredményesnek tekinthessük. 

Bár a többség (93 válaszadó) motivált volt, hogy eredményes legyen ebben a munkarendben is, mindössze 14 nyilatkozott alapvetően pozitív élményekről. A válaszadók 57,4%-a többé-kevésbé hatékonynak, 30,4% viszont körülményesnek, nehézkesnek érezte a digitális munkarendet. Meglátásuk szerint az eredményességet nem igazán befolyásolták a technikai eszközökből fakadó különbségek (tehát aki jobb vagy több eszközzel tanult, nem volt egyértelműen sikeresebb), inkább személyiség- és megszokásfüggő volt. Azok, akik igénylik a tanári jelenlétet vagy hallás után könnyen tanulnak, nehezebben boldogultak, de a motiváció vagy a jegyekkel kapcsolatos elvárások vitték őket előre még akkor is, ha kényelmetlen volt számukra az új munkarend.

A honlap használata meglehetősen színes képet ad: a válaszadók több mint fele többször is betöltötte a honlapot és online tanult, 31% esetében az online és (a tartalmak saját eszközre mentése után) az offline tanulás is jellemző volt, 12% pedig egyszer használta és ami akkor megragadt benne, az elég volt számára. Azok, akik csak egyszer hozták be az oldalt, jellemzően csak a prezentációt pörgették le, más tartalmakkal nem foglalkoztak. Fontos tanulság, hogy az online tanuláshoz a válaszadók zömének szüksége volt a honlapon kívül más eszközre is, így megnőtt az online szótárapplikációk használatának és a manuálisan vagy digitális formában történő jegyzetelésnek a jelentősége is. Nyomtatott szótárt és magyar nyelvű tananyagot (pl. testvér tankönyve) csak a válaszadók kis hányada használt.

A honlap elérését illetően a laptop (notebook, asztali számítógép) használata kicsit előzte az okostelefonét, de mindkét esetben 80% fölötti volt a válaszok aránya. A több eszközt használók között jellemzően a laptop volt az első választás (elsősorban feladatmegoldás miatt), az okostelefonnal kapcsolatban a videochates órákon való részvétel, az online szótárhasználat, a gyors keresés és a feladatok fotózása került említésre. Tabletet és iPadet mindössze a válaszadók 6%-a használt. Alig néhány tanuló használt csak egyetlen eszközt és még kevesebben használtak hármat. Bár technikai problémákról csak kevés válaszadó számolt be, tapasztalati szinten mégis megerősítést nyertek az e-learning keretrendszerek korlátai.

4. Nehéznek tűnt – és az is lett

Utólag már lehetne bölcselkedni, hogy amennyire nehéz egy tárgyat célnyelven tanulni, annyira volt nehéz a belőle kitűzött beszámoló, de az igazság az, hogy nem is tettem könnyűvé ezt a diákok számára. Ezt ők is pontosan tudták és el is mondták. Ha ezt az e-learning rendszert akarom használni és valóban az önálló, felelősségteljes tanulási stratégiák felé akarom terelni a diákot, akkor az ellenőrzéseket sem üthetem el semmitmondó kvízekkel vagy olyan kérdésekkel, amivel legfeljebb az internetről való másolás képességét lehet mérni. Egy célnyelven tanult tárgy egyébként sem feltétlenül tartozik a könnyű tárgyak közé, pláne ha még a tanuló alapérdeklődése sem adott – vagy eleve egy általános iskolából hozott/örökölt ellenérzése van a földrajzzal szemben (sajnos ez már évek óta jelenségszintű a bekerülő diákok körében). Nyilván az, hogy a válaszadók fele nehezebbnek ítélte a tárgya(i)mat a többinél, nem igazán szorul magyarázatra.

A tárgyak és feladatok nehézségére vonatkozó kérdések eredményei (szerk. Kapusi J.)

A feladatokat is viszonylag sokan ítélték nehéznek – de minimum hullámzó nehézségűnek –, ami egyrészt a témák közötti különbségekből, másrészt a preferált feladattípusokból fakad. Esszéket nem írattam – voltak viszont rövid és hosszabb (3-5 mondat) választ igénylő feladatok, feleletválasztós, illetve ezeket kombináló feladatsorok, a sikeres beszámolóhoz a témákat áttekintőbben, összefüggéseiben kellett ismerni. Ebből (is) fakad, hogy a tanulók zöme viszonylag sok időt töltött a feladatok elkészítésével és bár jellemzően 2-3 hetente kaptak egy-egy feladatot, azokat többnyire hosszúnak és nehéznek érezték. Itt megjegyezném, hogy a forrásalapú, szövegértési feladatok időigénye jóval magasabb, pláne, ha a szükséges szakszókincs, nyelvi szerkezetek és kitartás nincs meg. A diákok nyilván több kvízjellegű feladatra számítottak, ami a Redmentához és Kahoothoz szokott generáció oldaláról jogos igény, de a helyes arány valahol a kettő között van. Volt olyan válaszadó, aki az órákon vissza-visszatérő csoportos, kooperatív, internetre épülő feladatokhoz hasonlította a Classroom-feladatokat: ebben sok igazság van, de a kooperatív elem azért vélhetően így is megvalósult, hiszen a válaszadók többsége igénybe vette az osztálytársak (62 fő) vagy családtagok, ismerősök (30) segítségét. A válaszadók 60%-a szerint a számonkérések egy része továbbra is mehetne Classroomban, a többit pedig a tanítási órákon kellene teljesíteni, ami egyezik az elképzeléseimmel.

Nyelvhelyesség és szóhasználat kapcsán is talán több volt a buktató, amin a kevésbé precíz vagy nyelvileg kevésbé stabil diákok elcsúszhattak, de ebben a digitális eszközhasználatnak, a gyors gépelésnek is bőven volt szerepe. A problémák leltározásánál az elnagyolt, elkapkodott válaszadás (43 fő) és a feladatmegoldási rutin hiánya (39) után a készülésre fordított idő hiánya (22) következik, a válaszadók negyede viszont nem számolt be semmilyen problémáról.

5. A diákok értékelték a tanári törekvéseket, de valami mindig hiányzik

A válaszadók egyértelműen értékelték a szaktanári törekvést (tananyag, rugalmasság, információ, segítségnyújtás), hiszen egy négyfokú skálán húsz állítás közül ez kapta a legmagasabb (3,48) átlagot. Ez egy nagyon fontos visszajelzés, hiszen azt mutatja, hogy az elképzelés működik, de szükség van azért némi finomhangolásra.

Összegző állítások értékelése négyfokú skálán (szerk. Kapusi J.)

Bár ezt a három hónapot a honlappal történő önálló tanulás elősegítésére szántam, a koncepció hiányosságai hamar kiütköztek. A diákok egy jelentős része továbbra is igényelné a heti/havi rendszerességű kontaktórát vagy a feladatok előtti egyszeri konzultációt. A válaszadók egyharmada viszont úgy gondolja, kötelező részvétel helyett csak azoknak kellene keresnie a szaktanárt, akiknek nehézségeik vannak a tananyag elsajátításával vagy a feladatmegoldással kapcsolatban. A videochatet kiváltó konzultáció lehetőségével a válaszadók 29%-a élt, 16,7% viszont egyáltalán nem kért tőlem segítséget, noha utólag úgy látja, fontos lett volna (ezen válaszadók fele kilencedikes), ami sokat elmond a diák-csoport-tanár kommunikáció természetéről és az önálló tanulással kapcsolatos megfigyeléseknek is ellentmond. Érdekes viszont, hogy a fenti igény ellenére a válaszadók több mint fele nem igényelt kontaktórát, hiszen önállóan boldogult. Amennyiben hasonló távoktatásos időszakra kerülne sor akár már az ősszel, ezen tanulók aránya vélhetően magasabb lenne, hiszen építhetnek a tavaszi munkarend tapasztalataira.

Összegzés

Bár a kérdőív tanulságainak csak töredékét érintettem a cikkben, az “emberkísérletről” kirajzolódó összképet alapvetően pozitívnak, a visszajelzéseket pedig többnyire konstruktívnak látom. A honlap és a Classroom összehangolása stabil háttértámogatást nyújt majd az órai munkához és a tananyagok tervezéséhez egyaránt, ami nemcsak nekem és diákjaimnak, hanem a fenti tárgyakat tanító kollégáknak és tanárjelölteknek is segítséget jelent majd. 

A különböző tartalmak arányát nagyjából sikerült eltalálni, de a kontaktórákra, videóhívásos konzultációkra való igény azért egyértelműen érződik, elsősorban a fiatalabb, nyelvi és kommunikációs téren kevésbé stabil diákcsoportok esetében. A sokszínű „tartalomszolgáltatásnak” már önmagában is lehet nevelő, motiváló hatása, de a motiváció ébren tartásához kooperatív, interaktív feladatokra (pl. animációkészítés, adatvizualizáció, infografika stb.), projektjellegű megoldásokra is szükség lesz. Egyértelműen látszik, hogy csiszolnom kell a feladatok nehézségén, terjedelmén és az önálló tanuláshoz fűzött elvárásaimon még akkor is, ha legközelebb a digitális munkarend sajátos követelményei már nem lesznek ismeretlenek a diákok előtt. 

A megkérdezett tanulók felének nemcsak a földrajzot, de a fenti két tantárgy egyikét is én tanítottam, ezért a tananyagok szerkezete, a feldolgozás módszerei, szemlélete és az értékelés formái már ismerősek voltak számukra, mégis a vártnál többen jeleztek ezzel kapcsolatban nehézséget. Úgy látom, a jövőben több teret kell hagynom a feladatmegoldási stratégiák tanítására, a tartalomalapú nyelvoktatás gyakorlati megvalósítására és az egyéni segítségnyújtásra. (A nyelvi korlátokkal küzdők számára kiírt nyári korrepetálást már ebben a szellemben kezdtem el.)Szeretném kihangsúlyozni, hogy a fenti gyakorlat csak egy az országszerte megvalósított digitális pedagógiai és távoktatási megoldások közül, ráadásul távolról sem a legjobb. Se technikai, se módszertani szempontból nem tekinthető nóvumnak, inkább reakció vagy alternatíva egy adott helyzetre. Az intézményem helyzete szerencsés, mert a nálunk tanulók közül gyakorlatilag mindenkit elért a digitális munkarend, ami az ország számos településén, családjában, iskolaközösségében sajnos csak hiányosan vagy egyáltalán nem valósult meg. Nevelőtestületünk viszonylag jól áll digitális kompetencia terén, ezért az átállás nagyobb káosz és pánik nélkül megtörtént, a képzéseken tanultakat élesben is tudták alkalmazni a kollégák. Szakmai kommunikációra, elmélyülésre már nem jutott elegendő idő, mégis úgy látom, nemcsak én, hanem más tanárok is találtak olyan módszereket és megoldásokat, amelyekkel hatékonyabbá tehetik majd a gyakorlatukat – akár már szeptembertől.

Kiemelt kép: Videótanulás (forrás)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük