Kaleidoszkóp

Barka, bárány, hímzett tojás

A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, ekkor ünnepeljük Jézus feltámadását. A Biblia szerint Jézus a pénteki keresztre feszítése után a harmadik napon, vasárnap feltámadt, és kereszthalálával megváltotta az emberek bűnét, feltámadásával pedig győzedelmeskedett a halál felett. Azonban húsvétkor a tavasz eljövetelét, a természet újjászületését is köszöntjük. A húsvét évente változó időpontokban van, mert a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első holdtöltét követő vasárnapon köszönt be, ami az idén április 12-én van.

Az ünnep magyar elnevezése abból ered, hogy ekkor ér véget a negyven napon át tartó böjt, az az időszak, amikor nem ettek húst a hívó emberek. Érthető tehát, hogy az ünnephez ételekkel, étkezéssel kapcsolatos szertartások is kötődnek. A hívők megszenteltették a pappal a húsvéti bárányt, a sonkát, a kenyeret és a tojást. De virágvasárnap (a húsvétot megelőző vasárnap) megszenteltették a barkaágat is. A mi éghajlatunkon a bolyhos barkákkal gyöngyözött fűzfavessző helyettesíti a mediterrán olaj- vagy pálmaágat, amely Jézus jeruzsálemi bevonulásakor a békét hirdette.

Húsvéti ételszentelés (Komorzán, Máramaros megye, 1976
(forrás: Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma /KJNT_07297/)

A magyar néphagyományban húsvétvasárnap a férfiak énekelve vonultak ki a határba, körbejárták a vetést és a szőlőhegyet. Közben bőven termő esztendőért, békéért és a tavaszi fagy, a jégverés távolmaradásáért imádkoztak.

„Úristen, áldd meg határunkat, szőlőhegyeinket, kertjeinket, áldd meg falunkat, hajlékainkat, áldd meg hazánkat, nemzetünket, küldd el hozzánk az igazságot, a törvényt, adj jó elöljárókat! Távoztass el mezeinkről jégesőt, sáskát, árvizeket, falunktól a tüzet, idegeneket. Adj bő termő esztendőt s békességet! Úristen halld meg imádságunkat!” (székelyföldi gyűjtés)

A kosárfonó fűz barkavirágzata (forrás)

Menet közben a források környékét kitisztították, a szőlőhegyek kerítését megjavítgatták. A hatákerülés (határjárás) szokása él tovább az úrnapi körmenetben. Míg a fiúk a határkerülés okán távol voltak, a lányok énekelve, kettes sorban, felemelt kezükkel – amiben leveles ágakat tartottak – sátrat formálva vonultak végig a falun. Ez volt a zöldág-járás szokása.

Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske/ 
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta./ 
Új a csizmám, most vették, most fényes a sarka/ 
Azért vették azt nekem, hogy ugráljak rajta./ 
Nyisd ki rózsám, kapudat, kapudat/ 
Hadd kerüljem váradat, váradat/ 
Szita-pita péntek, szereda csütörtök, dob szerda!

Húsvéthétfőn reggel főleg a fiatal férfiak csoportokba verődve járták végig a házakat. A lányok, asszonyok igyekeztek elbújni előlük, mert akit megtaláltak, azt bizony a kúthoz vitték és vödörszám zúdították rá a vizet. Innen eredt a nap korábbi elnevezése: vízbevető, vízbehányó hétfő. Hitték, hogy a friss vízzel való megöntözésnek tisztító ereje van. A lányos házaknál sonkával, kolbásszal, kaláccsal és itallal terített asztal várta a locsolókat. Délután a lányok festett vagy hímzett tojásokat vittek azoknak a legényeknek, akik meglocsolták őket.

Munkácsy Mihály: Húsvéti locsolás (forrás)

E háznak kertjében van egy rózsatő 
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő 
Vizet öntök a fejére 
Szálljon áldás a kezére 
Az Istentől kérem 
Piros tojás a bérem.
(régi népi locsolóvers)

A tojás ősi szimbólum, az újjászületés jelképe, így a tavaszi termékenységünnepen fontos szerepe volt. Általában növényi főzetekből készített festékekkel színezték. Hagyományos a piros és a barna szín dominált. A pirosat a megpörkölt zsoltina, a barnát a vöröshagymalevél adta. A minták részleteiben egyéb színeket is használtak, de csak módjával. A sárgát vadalma héjából, sáfrány vagy kökörcsin virágából, a kéket pedig lencséből nyertek. A fekete tojásokat cserfakéreg vagy tölgygubacs, a zöldet a fűz vagy a bürök levelének levével festették. Karcolással vagy viaszolással hímezték rá a tojásokra a geometriai mintákat, de a patkolás igazi hungarikummá vált.

Hagyományos magyar színek és motívumok a viasszal írt hímes tojásokon (forrás)

“Ahelyett, hogy állandóan saját fájdalmadat és sorsodat siratod, fordítsd tekinteted mások felé. Ahelyett, hogy saját terhedet elviselhetetlennek kiáltod ki, végy magadra valamit mások terhéből is.” (Paul Willhelm Keppler püspök)

Kiemelt kép: Húsvéti locsolkodás szokásjáték a Szentendrei Skanzenben (fotó: Makádi M.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük