Módszertani műhely

Országmenedzselés – tanárjelöltek tapasztalatai egy kreatív feladat kipróbálásakor

BABOCSAY CSENGE – ECSÉDI HAJNALKA ANNA – HOMOR LILLA

egyetemi hallgatók, ELTE TTK FFI Földrajz szakmódszertani csoport

Bevezetés

Az elmúlt év novemberében lehetőségünk nyílt ellátogatni egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település általános iskolájába. A Hátránykompenzáció a földrajzoktatásban kurzust az ELTE TTK Földrajz szakmódszertani csoport kezdeményezte, melynek célja, hogy leendő tanárszakos hallgatók betekintést nyerhessenek hátrányos térségek iskolai világába földrajzórák tartásán keresztül. Novemberben egy 45 perces rendhagyó földrajzórát tartottunk, amire egy fejlesztő, tevékenykedtető foglalkozást álmodtunk meg. Annak érdekében, hogy minden tanuló számára  kellő figyelmet tudjunk biztosítani, és minél hatékonyabb legyen a fejlesztés, hárman együtt valósítottuk meg az órát. 

Az általunk kigondolt és kidolgozott feladatot a 7-8. évfolyam földrajz kerettanterve gazdasági alapismeretek témakör részeként képzeljük el. Az „Országmenedzselés” egy teljes tanórát felölelő, két részből álló feladatként állítottuk össze. Úgy gondoltuk, hogy egy tevékenykedtető tanítási óra alatt lehetőségünk nyílik rendszerezni a diákok gazdasági ismereteit, valamint kreativitásukat, tervező képességüket, illetve döntési képességüket. A feladat célja a tanulók kreatív gondolkodásának fejlesztésén túl a felelős gazdálkodás megalapozása volt.

A feladat leírása 

Munkaforma: csoportmunka. A feladat megoldásához három (öt- vagy hatfős) csoportok alkotása szükséges. 

Szervezési mód: Minden csoport munkáját egy-egy tanár felügyeli, esetenként beavatkozik, ha szükség van rá a feladat helyes megoldása céljából. 

Tanári ismertetés: A parlamenti választások során új miniszterelnök és új kormánytagok veszik át a régiek helyét. Az új emberek megkapják a leköszönő vezetőktől az „Állapotleíró kiadványt” (csoportonként különböző), amiben leírják az ország aktuális helyzetét. A diákok lesznek az új kormánytagok, akiknek ez alapján tovább kell vezetniük az országot. Vezetői munkájukhoz ötleteket gyűjtenek.

Ráhangoló gyakorlat a gazdasági ágakról tanultak felelevenítésére (fotó: Arday I.)

Az ötletgyűjtés az alábbi kérdések irányításával történik:

  • Melyek azok a sikeres gazdasági ágak, amelyeket hasznos a továbbiakban is fenntartani, fejleszteni?
  • Melyek azok a problémás tevékenységek, amelyeket célszerű beszüntetni vagy módosítani?
  • Milyen egyéb kezdeményezéseket, újabb vállalkozásokat lehet indítani a további fejlődés érdekében?

A diákoknak bele kell helyezkedniük valamely vezető szerepébe, és ennek megfelelően tervezik meg az ország további irányítását. 

Szerepek:

  • miniszterelnök;
  • mezőgazdaságért felelős államtitkár;
  • ipar- és energiaszektorért felelős államtitkár;
  • gazdasági szolgáltatásokért felelős államtitkár;
  • társadalmi- és személyes szolgáltatásokért felelős államtitkár;
  • környezetvédelemért felelős államtitkár;
  • 5 fős csoport esetében a miniszterelnök látja el a környezetvédelmi államtitkár pozíciót is. 

A beleélés megkönnyítése érdekében minden diák névjegykártyát kap a saját pozíciójának megfelelően. 

Az ötletgyűjtés után a csoportok miniszterelnökei 2-3 percben ismertetik a többi csoport számára az általuk összeállított országmenedzselési tervet. 

A feladat kipróbálásának tapasztalatai

Az előbbiekben ismertetett feladatot 2019 novemberében egy Borsod megyei kis iskola 7. osztályos földrajzóráján próbáltuk ki. Mivel az előzetes felkészülés során kevés ismerettel rendelkeztünk a diákoknak a képességeiről, csak azt tudtuk, hogy a főként hátrányos helyzetű gyerekeket tanító iskola az országos kompetenciamérésen is gyenge eredményeket ért el, így nem tudtuk kellőképpen megállapítani azt a szintet, amelyre a feladatot el kellett készítenünk. Emiatt a tanítás alkalmával, amikor annak megoldására került sor, számos akadályba ütköztünk. Ezeket csak nehezen vagy csak részlegesen tudunk feloldani. Mindhárom csoportnál volt egy-egy tanárjelölt, aki irányította a feladat megoldását, azonban mindannyian különbözőképpen próbáltuk áthidalni a felmerülő problémákat. A diákok előzetes ismereteinek hiányát némiképp pótolta, hogy a feladat előtt, szintén közösen csoportosítaniuk kellett a gazdaság egyes ágait a nagy szektorok alapján. Ezzel a legfontosabb elemek magyarázatra kerültek. Azonban a legnagyobb problémát a szöveg olvasása és értelmezése okozta, amelyek nélkül a feladat nem megoldható. Mindannyian próbáltuk valamilyen formában orvosolni a problémát, azonban emiatt minden esetben több idő telt el a tervezettnél, és még több időt igényelt volna. 

Tanulói csoportmunka tanári menedzseléssel (fotó: Makádi M.)

Tapasztalatok, ha a tanár felolvassa a szöveget a csoportnak

Azért, hogy a diákok jobban megértsék a szöveget és az időkeretet is tudjuk tartani, úgy döntöttem, én olvasom fel nekik. Sajnos már az első mondat után éreztem, hogy meg kell állnom, mert magyarázatra szorul a gyerekek számára. Így rögtön el is vetettem azt az előzetes elképzelésemet, hogy összefüggően olvassam fel a szöveget. Eredményesebbnek bizonyult a mondatról mondatra, olykor tagmondatra való haladás és értelmezés. Így – amikor érthető módon ott volt a tanulók előtt az információ – rögtön próbáltunk megoldásokat is keresni, ötletek gyűjteni, amellyel már a feladat megoldását végeztük. Ezekhez is nagyon sok tanári irányításra volt szükség, de egy kis idő után, megismerve a gyerekek szókincsét és azt, hogy milyen logikai kapcsolatokat képesek megérteni, sikerült helyes megoldásokhoz vezetni őket. Lépésről lépésre továbbhaladva a szövegben, igyekeztem mindig visszakapcsolni az előző gondolatokhoz, hogy ne felejtsék el és hogy azokra épülve tudjuk a feladat további megoldását elvégezni. A szöveg végére érve nagyvonalakban sikerült áttekinteni a lényegét és néhány fejlesztési javaslatot kitalálni, de ezeken felül sok kiaknázatlan lehetőséget biztosított a feladat. Azt láttam, hogy legalább egy-két gondolat minden diáknak megragadt a fejében, értették, hogy mihez hogyan kapcsolódik. Kérdés csak az, hogy hosszútávon mennyire kamatoztatható számukra. Sajnos ennek megállapítását a látogatás keretei nem tették lehetővé.

Szövegértelmezés tanári segítséggel (fotó: Makádi M.)

Tapasztalatok, ha a tanár nem olvassa fel a szöveget a csoportnak

A hatfős csoportban izgatottan beszélgettek a gyerekek a foglalkozás első percétől kezdve. Öröm volt látni, hogy túlnyomórészt a feladatról beszélgetnek egymással, ám az ezzel való haladás nehézkes volt. A feladatot igyekeztünk a lehető legalaposabban előkészíteni, de menet közben változtatni kellett, hiszen a tanulókkal a foglalkozás napja előtt még nem találkoztunk. Szükséges volt tehát az improvizálás, illetve a gyors reagálás, amikor meg-megakadt a feladatértelmezés és megoldás folyamata. Az egybefüggő, hosszabb szöveg (országleírás) olvasására, értelmezésére a feladatmegoldásra szánt összes időnek körülbelül a felét szántuk. A feladat kezdetekor kiosztottam a tanulóknak szánt példányokat, a csoport tagjai pedig ismerkedni kezdtek a leírással. Hamar felismerhetővé váltak a tanulók olvasási és szövegértési nehézségei, nem sikerült a tartalmait megérteniük, átlátniuk. Mivel viszonylag sok időnk telt el a szövegértelmezéssel, én úgy ítéltem meg, nem férne bele az időkeretbe az, hogy még én is olvassak. Éppen ezért a szöveget félretéve azzal próbálkoztam, hogy az igazán lényeges, a feladatmegoldás szempontjából szükséges információkat közvetítsem a tanulók felé. Mindezt segítő, néha már-már sugalmazó kérdések formájában tettem.

Előre meghatározott céljaink között szerepelt, hogy valamilyen eredményre vagy legalább megállapításra kell jutnia a csoportoknak a feladatmegoldás során, hiszen a feladat az eredmény (vagy részeredmény) bemutatásával zárul. Előzetes elképzelésemmel ellentétben viszonylag sűrűn avatkoztam bele a csoportban zajló közös gondolkodásba: habár a gyerekek felismertek egy-egy következő lépést, hiába szerettem volna, hogy teljes mértékben övék legyen a főszerep, sok esetben kellett instrukciókat adnom, koordinálnom. Utólag már láttam, hogy fel kellett volna olvasnom a teljes országleírást. Amikor próbáltuk értelmezni, majd információt kinyerni belőle, egy-két fontosnak szánt sort felolvastam, illetve felolvastattam a tanulókkal.  Emellett arra buzdítottam a gyerekeket, hogy bátran készítsenek feljegyzéseket, amelyek megkönnyítik a munka menetét, a feladatmegoldást.

Tapasztalataim alapján azt mondhatom, a csoport komolyan vette a közös munkát. Annak ellenére tették ezt, hogy feléjük is jeleztem, idő szűkében vagyunk. Az idő problémája nem csupán a felmerülő nehézségek következménye, a feladat összetettsége sem könnyítette meg a tanulók dolgát. A gyerekek intenzíven kommunikáltak egymással, de talán a kiosztott szerepek (pl. mezőgazdaságért felelős miniszter) túlzottan lekötötték a figyelmüket. Amikor jegyzetelésre buzdítottam őket, talán a vonakodás jeleit láttam rajtuk, lassan, vontatottan készítettek feljegyzéseket.

Az óra utolsó perceiben került sor az eredmények bemutatására, amely a tulajdonképpen a „miniszterelnökök beszéde” lett volna. A csoportok szóvivőinek nem igazán sikerült belehelyezkedniük a szerepükbe. Sokkal inkább a maguk szempontjából adták elő a beszámolót, nem pedig mint egy miniszterelnök. Ki-ki félhangosan, kissé félénken olvasta fel a nehezen megszületett tervet, koncepciót, ki pedig harsány, olykor inkább vicces stílust ütött meg. Azt tapasztaltuk, hogy a „miniszterelnök beszéde” sokkal inkább felsorolásra hasonlított, mintsem beszédre. Ez abból adódhatott, hogy a miniszterelnök tisztsége – ebben a szociokulturális környezetben, tapasztalat hiányában – megfoghatatlan pozíció volt számukra, és bizony az összefüggő beszédben is kevés gyakorlatuk van.

Összegzés

Annak ellenére, hogy a feladat tervezésénél figyelembe vettük az életkori sajátosságokat, elképzeléseink nem minden esetben találkoztak a valósággal, aminek az oka, hogy egy sajátos közegben próbáltuk ki a már ismertetett feladatot. Bár a tervezési folyamat során próbáltuk figyelembe venni, hogy kedvezményezett térségbe utazunk, így nem biztos, hogy a kerettantervben leírt szintnek megfelelő feladattal képesek megbirkózni a tanulók. Látatlanban azonban nem tudtuk megállapítani a tanulók tudását, érettségi szintjét. Előzetesen tehát úgy egyeztünk meg, majd a tanórán segítünk a gyerekeknek, akár a hangos olvasásról, akár a megoldásra való rávezetésről van szó, a helyszínen viszont a segítség ellenére is nehezen ment az egyes részfeladatok megoldása. Természetesen, ha lehetőségünk lenne rá, hogy ezt az órát még egyszer ugyanebben a környezetben megtartsuk, kisebb változtatásokat hajtanánk végre. Viszont szerintünk egy átlagos képességekkel rendelkező 8. osztály számára elgondolkodtató lenne a feladat köré szervezett tanítási óra. Ebből is látszik, hogy a feladat kipróbálásának legalább akkora jelentőséget kell tulajdonítani, mint a feladat kitalálásának, összeállításának. Összességében elmondhatjuk, hogy nagyon jó tapasztalat volt, ugyanis a fővárosban illetve azokban a térségekben, ahol nagy valószínűséggel tanítani fogunk, ritkán találkozhatunk ehhez hasonló összetételű osztállyal. 

Szükséges segédanyagok

  • Állapotleíró kiadványok és névjegykártyák itt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük