Kaleidoszkóp

A legreménytelibb legsötétebb nap – napforduló decemberben

MAKÁDI MARIANN

ELTE TTK FFI Földrajz szakmódszertani csoport, makadim@caesar.elte.hu

Képzeljük magunkat az ókori Rómába! Az őszi vetési munkák már befejeződtek a földeken. Elcsendesült a határ, de nem úgy a város! Szaturnuszt, a földművelés (vetőmag, szőlő, bor) istenét ünnepelik nagy vígasságokkal. December 17-ét írunk. Ekkor veszi kezdetét az az ünnepsorozat, aminek első része annak az örömnek a kifejezése, hogy a fény hamarosan diadalmaskodik a sötétség felett. Hamarosan közeledik a meleg évszak, ami örömre ad okot, hisz életük múlik rajta. Így hát az emberek megajándékozzák egymást, még a szolgákat is.

A decemberi örömünnep az ókori Rómában Antoine Callet Saturnalia festményén (forrás)

A meleg a fény és a bőség, a hideg a sötétség és a nélkülözés időszaka volt. Ezért a téli napforduló az emberek számára a legsötétebb nap és egyben a legreménytelibb is volt. És valahogy így van ez napjainkban is az északi félgömbön. Életünk – minden „igyekezetünk” ellenére – a természeti jelenségeknek van alárendelve. A csillagászati tél a téli napforduló napján kezdődik, ami általában december 21-re esik. 2019-ben a mi földrajzi helyünkön december 22-én hajnali 04:09 órakor következik be. Ekkor a legrövidebb a nappal és a leghosszabb az éjszaka. Noha december 21-ét a napforduló napjának nevezzük, valójában nem tart egész nap, mindössze az az egyetlen pillanat, amikor a Nap a Baktérítő felett 90 fokos szögben delel, a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a napsugaraktól. A téli napfordulóig a Nap északról délre halad az északi félgömbön, azt követően pedig ellenkezőleg. Az az időpillanat, amikor a Nap megállni látszik égi pályáján a napforduló (Solstitium). 

A Nap égi útja az év során – mozaikfotó (fotó: Bajmóczy Gy., forrás)

A fenti képen a két hosszú csík a Nap égi útját mutatja jobbra a hosszabb ív a nyári, balra a rövidebb ív a téli napforduló napján. Jól látszik a felvételen, hogy a Nap „visszafordul” ebben a két időpontban. A nyolcas alakzat részben annak köszönhető, hogy a Föld tengelyferdesége miatt egy adott helyről nézve változik a Nap magassága. Ezen kívül a Föld nem körpályán, hanem ellipszis alakú pályán kering a Nap körül, aminek az a következménye, hogy a téli félévben – amikor napközelben van – gyorsabban halad, a nyári félévben pedig naptávolban lassabban (Kepler II. törvénye). 

Alacsonyan járja égi útját a Nap a téli napforduló idején az alaszkai Faibanks-ben (forrás és videó)

Tehát ha túljutunk a téli napfordulón, onnantól kezdve egyre növekszik a nappal aránya, jön a világosság! Ezért került erre az időpontra a fény újjászületésének ünnepe. A pogány germán és viking törzsek Yule (Jule) ünnepén a Nap visszatérésére készültek három napon át, ilyenkor az istenek jóindulatának elnyerése reményében úgynevezett Yule-fát díszítettek mécsesekkel és apró ajándékokkal. Tüzeket gyújtottak, hogy meghódítsák a sötétséget. A fénybe öltözött fa körüli közös éneklés ma is élő hagyomány karácsony idején.

Körtánc és éneklés a Juletre körül karácsonykor Norvégiában (fotó: Makádi M.)

Később a keresztény vallásokban Jézus születésnapja jelképezi a fény újjászületését. Ezen esemény körül bontakozott ki az idők folyamán az a hagyománykör, aminek  központi eleme a vágy az új születése iránt, a gyermekek szeretete, a családi összetartozás értékként való megélése és a békés együttlét öröme. Az adventi várakozási és elmélyülési időszakban a karácsonyi szokásokban tovább él a fény, a világosság eljövetelének kultusza a csillagok, a gyertyák, a csillagszórók szimbólumában. És ott van a magyar nép karácsonyi jelképei között a szarvas is. Nem tévesztendő össze az északi sarkról a Mikulás szánkóját repítő rénszarvassal! Ez a szarvas agancsai között a Napot tartja. A magyarság számára a szarvas szakrális állat, a Nap, a hallhatatlanság, az örök megújulás jelképe. Persze hogy kiéneklik az eredetileg a téli napfordulóhoz kapcsolódó (később István napjától újévig tartó) termékenységvarázsló rítusban, a regölésben is.

„…zöd selyem pázsitján csodatevő szarvas / csodatevő szarvasnak ezer ága boga / ezer ága bogán ezer mise gyertya / gyulladva gyulladjék, ótadva aludjék. Hej regö rejtem, regö, regö regö rejtem…” (rábaközi regős rigmus)

Közteret díszítő fényszarvas a Hagyományok Háza előtt (Budapest, Corvin tér) (fotó: Makádi M.)

A fény ünnepéhez, majd a keresztény karácsony szokásaihoz mindig hozzátartozott az ajándékozás, mert adni s kapni egyaránt öröm. Az idők folyamán azonban a karácsonyi ajándékozás elszakadt a gyökereitől, az értékvesztett és elanyagiasodott világban a csillagászati-természeti okokra, az ősi és a keresztény szimbólumokra már alig gondolunk, azok alaposan össze is keveredtek a társadalom emlékezetében. Jól mutatja ezt az a kérdés is, hogy ki is hozza a karácsonyi ajándékokat. Nálunk, a keresztény valláskörben a Jézuska vagy az angyalok.

Ki hozza a karácsonyi ajándékokat az európai országokban? (forrás)

Több európai országban a „karácsony apó”: a németeknél a Weihnachtsmann, az angoloknál Father Christmas, az olaszoknál Babbo Natale, a franciáknál Père Noël, a spanyoloknál Papá Noel, a törököknél Noel Baba, a norvégoknál pedig a Julenisse. Az ajándékozás misztériumából ez a titokzatosság megmaradt, legalábbis a kisgyerekek felé. Hogy miért hoz ajándékot a Jézuska vagy a karácsony apó? – ez a kérdés már szinte fel sem merül, hisz’ a mai világban sokan úgy gondolják, az „mindenkinek jár”.

„…A sötétség fordulója, a fény születése,
az elfáradt Napkorongnak újjáéledése!
Csodaszarvas az elgyengült napot felemelte,
ezt segítve örömtüzek gyúltak világszerte.

Hegygerincen örömtüzek kaptak erős lángra,
égen gyúló csodafények játékait látva,
Fenn az égen a Nap fénye haloványan látszott,
már délután lepihent és csodás álmot látott.

Ez az éj volt minden évnek leghosszabbik éje…” (Aranyosi Ervin: A fény születése)

Kiemelt kép forrása

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük