Kaleidoszkóp

Luca, Luca, kitty-kotty és a téli napforduló

A „Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja” – rigmus eredete a téli napfordulóhoz kapcsolódik. A Gergely-naptár bevezetése (1582) előtt ugyanis Luca neve napjára, azaz december 13-ra esett a legrövidebb nappal és a leghosszabb éjszaka, másképp a világosság születésének kezdete. Fényhozó Luca napján él tovább a kereszténység előtti idők fény ünnepe (a lux latin szó fényt jelent, a Luca nevet a lux szóra vezetik vissza). 

A magyar hagyományokban Luca kettős nőalak. Egyszer Lúcia (Luca) a 3. század végi szicíliai szűz vértanú, a legenda szerint Jézus menyasszonya, a vakok, a földművesek, a kézművesek, a bűnbánó utcanők védőszentje. Másszor egy ártó, rontó nő, boszorkány. Személyében keveredik az ősi és a keresztény hitvilág. Ezzel magyarázható az is, hogy nagyon sokféle, egymásnak ellentmondó népszokás kapcsolódik Luca napjához. Ugyanakkor a szokások összessége a jövő (a jó, a megújulás, az élet) és az elmúlás (a rossz, a gonosz legyőzése) szimbolizálója.

Quirizio da Murano: Szent Lúcia (forrás)

Ez a jövendölések napja is, jövendöltek termésre, állatok termékenységére, időjárásra és emberek sorsára is. A Lucától karácsonyig terjedő időszakban közismert volt az ún. Luca-kalendárium készítése, mikor a Luca-nap és a karácsony közötti tizenkét nap időjárásából jósolták a következő év időjárását. Úgy gondolták, hogy a jövő év januárjában olyan lesz az idő, mint Luca napján, februárban, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsony napjáig. Hasonlóan közismert a hagymakalendárium. A vöröshagyma fejéből lefejtettek tizenkét réteget (amelyek az év egy-egy hónapjának feleltek meg) és mindegyik hagymalevélbe egy kevés sót szórtak. Úgy hitték, hogy amelyik levélben feloldódott a só, az a hónap esős lesz, a többi pedig száraz. Szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, hogy a kikelt zöldbúzát – mint az élet jelképét – a karácsonyfa alá tegyék. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre számítottak.

Nyugat-Magyarországon Luca-nap hajnalán “kotyoltak” a kisfiúk: házról-házra jártak szalmaköteggel kezükben és bőségvarázsló mondókákat szavaltak, a tyúkokat megpiszkálták, a szalmát szétszórták. Ezért apró ajándékokat kaptak a gazdáktól. (forrás: Néprajzi Lexikon, OSzK)

Akit mélyebben érdekelnek az e naphoz kapcsolódó szokások, itt talál hiteles néprajzi forrásokat. Ezt a videót is érdemes megnézni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük